Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Jelentések - Korányi Attila – Pomozi István: Tapasztalatok és korszerű eljárások a műemlék-helyreállítások kivitelezési gyakorlatában

418. kéj). A instaurait rudabányai réf. templom festett kazettás famennyezete val kapcsolatosan elkészítettük az 1758-ban két jósvai asztalos, Contra András és Contra Matias által festett kazettás famennyezet helyreállítási tervét (tervezők építész: Komjáthy Attila, famennyezet és berendezés: Pomozi István, konzulens: Szalay Zoltán, kivitelező: OMF Nyíregyházi Építésvezetősége, OMF Központi Műhely). 419. kép. A rudabányai ref. templom szószékkoronájának alsó festett lapja A helyreállítási terv kidolgozásakor az alábbi főbb problémákat kellett megoldanunk. A templomban a korábbi beázások, valamint a páralecsapódás következtében a festett motívumok testesebb, vastagabb festékrétegei a nedvességváltozással járó állandó méretváltozás következtében fellazultak, feltáskásodtak. A faanyagnak és a festékrétegnek más-más a dagadási és zsugorodási tényezője. A fellazult és feltáskásodott festékréteg egy része az idők folyamán lepergett. Ezért a bontás és a szállítás igen körültekintő munkát igényelt, mivel a legkisebb mechanikai hatásra a festékréteg megsemmisült volna. A helyreállítási technológia kidolgozása során tehát az első megoldandó új feladat az erősen felpergett, feltáskásodott festékréteg levédése, visszakasírozása volt a faanyagra. A festett felületet ún. japán papírral védtük le, a kötőanyagként számításba jöhető több anyag közül a KMI Technológiai Osztály által gyártott kopolimer felelt meg a legjobban. A festett famennyezet faanyagának károsodási mértéke az egyes helyeken eltérő volt. Azokon a helyeken, ahol a tetőhéjazat hiányosságai miatt beázások történtek, ott a faanyag vörös korhadást mutatott, melyet a cellulózt bontó gombák okoztak. Több helyen előrehaladott állapota miatt a faanyag szilárdságát csökkentette, sőt sok elemnél a faanyag nem volt önhordó. Az egész famennyezeten (aktív) rovarfertőzöttséget állapítottunk meg. A károsítok főleg az Anobiidaék, a kopogó bogarak voltak. A kiválasztott és a későbbiek során alkalmazott kémiai faanyagvédőszernek a faanyagban található károsítok kiirtására és az esetleges új fertőzések megakadályozására egyaránt alkalmasnak kellett lennie. Kémiai faanyag-védőszerként pentaklórfenol-nátrium és bórax ^5 — 5 %os vizes oldatát alkalmaztuk. A festett famennyezet szöveti szerkezetének szilárdsági megerősítésére több műgyantát próbáltunk ki. Ezek közül legjobbnak a karbamid-formaldehid polikondenzációs műgyanta (Arbocoll-H) bizonyult. Katalizátorként ammóniumkloridot alkalmaztunk. A konzerválás után a faanyag száradása igen lassan ment végbe, mivel a kémiai faanyag-védelem során a faanyagba sok víz került. A száradás a fa felületén történő természetes nedvességleadással történt. A műgyanta kikeményedése, a faanyag száradása a felületről a fa belseje felé haladva ment végbe. A belső farész nedvességleadása a gyanta külső felületén történő kikeményedésével lelassult. A jövőben ezt a problémát nagyfrekvenciás szárítással lehet kiküszöbölni, mivel ennél a módszernél a száradás a fa belsejéből kiindulva kifelé halad. A műgyanta végső kikeményedését a kémiai faanyag-védőszerek részben lelassították. Ez a telítési eljárás során előnyt jelentett, mivel a műgyanta mélyebben be tudott szívódni a faanyagba.