Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Jelentések - Korányi Attila – Pomozi István: Tapasztalatok és korszerű eljárások a műemlék-helyreállítások kivitelezési gyakorlatában

412. kép. Esztergom, királyi palota, Szent István terem A középkori visegrádi Salamon-torony 1966ban befejezett helyreállításánál (tervező: Sedlmayr János, kivitelező: OMF Visegrádi Építésvezetősége) a hagyományos bitumenes ragasztott teraszszigetelés több hibaforrás miatt beázást okoz a zárófödémen. Az ismételt feltárási kísérleteknél megállapíthattuk, hogy a belső csapadékvízelvezetési rendszer a beázás fő okozója. Az utólagos javítási kísérletek — legutóbb 1973-ban a nyugatnémet Elmarket Service Maserflex-FDM elnevezésű tömítő gittjével nem vezethettek eredményre, mivel a tömítőanyag vízhatlanságot nem biztosít, bár víztaszító tulajdonságú. A Salamon-torony figyelmeztető példa arra, hogy a bonyolult elhúzásokkal járó belső vízelvezetést el kell kerülni a hasonló objektumoknál, a csapadékvíz külső elvezetésére célszerű törekedni. Amennyiben ez utóbbi semmiképpen sem lehetséges, akkor egyszerű, elhúzás nélküli függőleges belső csatornában keresendő a megoldás. Kedvezőbb a helyzet, ha nagyobb lejtésű, védőtető ? jellegű szerkezetek csapadékvizének elvezetésével van dolgunk. Sikerült példa erre az óbudai római kori ún. Herkules-villa vasbeton héjszerkezete (tervező: Hajnóczy Gyula, kivitelező : : OMF Budapesti Építésvezetősége), ahol a szakszerűen beépített felülvilágítók sem okoznak beázást a Tiszai Vegyi Kombinát Elasztolén