Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Általános jellegű tanulmányok - Barcza Géza: A műemlékvédelem társadalmi bázisa

48 A zárszót Dr. Dercsényi Dezső, az OMF igazgatóhelyettese tartotta. 4<J

A 28/1971. (Ép. Ért. 1972. 1.) ÉVM sz. utasítás. 50 Százéves a magyar műemlékvédelem c., a centenáriumi ünnepségek előadásait tartalmazó kiadvány. 51 Dr. Dercsényi Dezső, az OMF igazgatóhelyettese üdvözölte az országos értekezlet résztvevőit. 52 A megnyitó beszédet Böhm József, a Somogy megyei Tanács elnöke tartotta. 53 Az előadást Dr. Merényi Ferenc, az OMF igazgatója tartotta. 54 Dr. Merényi Ferenc előadásában Horler Miklós, az OFM osztályvezetője által tartott főreferátumra utal. 55 Az előadást Dr. Barcza Géza, az OMF osztályvezetője tartotta. 56 A Somogy megyei MAB kiadásában megjelentetett Somogy megye műemlékjegyzéke és a Hajdú-Bihar megyei MAB kiadásában megjelentetett Hajdú-Bihar műemlékei, irodalmi emlékhelyei ós népművészete, valamint a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó által megjelentetett Dr. Barcza Géza—Dr. Temesvári László Műemlékvédelem c. jogszabálygyűjteményt a résztvevők kézhez kapták. 57 Az előadást Dr. Entz Géza, az OMF osztályvezetője tartotta. 58 A téma fontosságát mutatja, hogy előkészítése érdekében a Hazafias Népfront Országos Tanácsa a Honismereti Bizottság szervezésében meghívott szakemberek közreműködésével munkaértekezletet hívott össze, melyen a temetők és a temetőművészeti emlékek védelméről a vitaindító előadást Dr. Barcza Géza, a Honismereti Bizottság elnökhelyettese tartotta. 59 Az előadást Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára tartotta. B0 A Honismereti Híradóban az alábbi műemléki témák kerültek közlésre: 1973. évi 3—4. sz.: Beszámoló a Műemléki Albizottságok VII. Országos Értekezletéről, Temetők védelme (Dr. Entz Géza), Műemlékvédelem és honismereti mozgalom (Szentistványi Gyuláné); 1974. évi 1. sz. : Népi műemlékek nemzeti emlékhelyek, temetővédelem (Dr. Morvay Péter), Műemlékvédelem a temetőkben ós a cintermekben (Dr. Zákonyi Ferenc), A Szigetvári Várbaráti Kör (Molnár Tmre); 1974. évi 2. sz.: Műemlékeink hasznosítása (Dr. Nagy Gyula); 1974. évi 3. sz.: A társadalmi szervek szerepe a műemlékvédelmi munka támogatásában (Dr. Barcza Géza). 61 Az előadást Dr. Ormosy Viktor, Kaposvár város Tanácsának elnökhelyettese tartotta. 62 A kiállítást Dr. Szabó János, az építésügyi és városfejlesztési miniszter első helyettese nyitotta meg. 63 Bemutatásra került a Kollányi Ágoston által készített 100 év és a Kibontott ablakok, valamint a Babura László által készített Újjászületés c. színes műemléki film. 64 A vitában részt vettek: Munkácsy György, Szigetvári György, Dr. Joó Tibor, Dr. Filep Antal, i5r. Angyal László, Dr. Morvay Péter, Haáder István, Dr. Somoskeőy István, Dr. Zákonyi Ferenc, Dr. Nagy Gyula, Dr. Fodor János, Hajas József és Ott László. 65 A zárszót Dr. Barcza Géza, az OMF osztályvezetője tartotta. f,G A műemlékvédelem legjobb társadalmi aktíváit különböző minisztériumi kitüntetésekkel jutalmazták az illetékes miniszterek. A „Magyar Műemlékvédelemért" plakettel jutalmazta az építésügyi és városfejlesztési miniszter Dr. Angyal Lászlót, Czigány Jenőt (1972), Dr. Somoskeőy Istvánt, Tatár Dezsőt, Dr. Zákonyi Ferencet és Sugár Imrét (1973); az „ÉpítőipaiKiváló Dolgozója" kitüntetéssel jutalmazta az építésügyi és városfejlesztési miniszter Dr. Angyal Lászlót, Czigány Jenőt (1968),, Farkas Tibort, Dr. Joó Tibort (1971), Dr. Letényi Árpádot (1972) és Szamos újvári Sándort (1973); a „Szocialista Kultúráért" kitüntetéssel jutalmazta a művelődésügyi miniszter Dr. Kiss Gyulát, Dr. Szalontai Barnabást (1968), Czigány Jenőt, Dr. Somoskeőy Istvánt (1971), Báthori Gábort (1972), Végsheő Bertalant, Sáros Andrást (1973); művelődésügyi miniszteri dicséretet kapott Éri István, Szathmáry Zoltán (1968), Dr. Bakó Ferenc, Haáder István, Dr. Nábrádi Mihály (1971); az építésügyi és városfejlesztési miniszter dicséretében részesült Báthori Gábor, Dr. Somoskeőy István, Ondrék László, Fetter Antal, Vigh László (1968), Fátay Tamás, Dr. Letényi Árpád, Vincze Csaba (1971). DIE GESELLSCHAFTS BAS IS DER DENKMALPFLEGE Die ungarische Denkmalpflege verfügt über namhafte Traditionen in der Nutzbarmachung ihrer gesellschaftlichen Grundlagen. Schon 1872 wurde die Provisorische Denkmalkommission, sodann 1885 die Landesdenkmal kommission als korporatives Organ ins Leben gerufen. So progressiv auch die gesellschaftliche Basis des Denkmalschutzes in den Zeiten vor der Befreiung des Landes im Jahre 1945 war, konnte sie doch nicht die breiten Volksschichten für die Denkmalpflege in gesellschaftlichem Ausmaß mobilisieren. Hierzu gab erst die Veränderung der Gesellschaftsordnung nach 1945 Möglichkeit, Die Verfassung der ungarischen Volksrepublik und das Rätegesetz ermöglichten die Gründung von Ratsausschüssen, somit die Einschaltung breiter Schichten der werktätigen Massen in die Staatsverwaltung. Zum ersten Mal wurde 1951 in Sopron im Rahmen des ständigen Bau- und Verkehrsausschusses des Stadtrats ein Unterausschuß für Denkmalpflege ins Leben gerufen, dessen Bildung und Aufgabenkreis ein städtisches Statut bestimmte. Zur Sicherstellung der Vollziehung der Gesetzesverordnung Nr. 13 von 1949 und im Interesse des vollkommeneren Schutzes der Denkmäler und des Stadtbildes der historischen Stadt, schrieb die Verordnung eine gesteigerte Überwachung vor.) Die wichtigste Aufgabe bestimmte das Statut — auch unserer heutigen Auffassung entsprechend — in folgendem: »Der Unterausschuß] hat die Aiifgabe, das gesellschaftliche Interesse für die Denkmäler der Stadt zu erwecken, für ihre sorgfältige Erhaltung in unveränderter Form sowie für ihre fachgemäße Restaurierung zu sorgen und das historische Stadtbild wie auch difi Andenken der Stadtentwicklung zu bewahren und zur Geltung zu bringen«. Nach dem Soproner Vorbild haben die Räte an mehreren Orten durch Verordnungen Unterausschüsse für den erhöhten Schutz der Denkmäler ins Leben gerufen. Anfangs wurden solche hauptsächlich in den Städten gebildet, seit 1957 aber auch in den Komitaten, in einzelnen Kreisen und in Gemeinden. 1959 waren zum Beispiel in 11 Komitaten, 16 Städten, 2 Kreisen und 3 Gemeinden Unterausschüsse für Denkmalpflege' tätig. Am 25 und 26. März 1959 haben wir mit Unterstützung der Nationalen Front die I. Landestagung der Unterausschüsse für Denkmalpflege veranstaltet. Der bei dieser Gelegenheit gehaltene Vortrag berichtete über die bisherige Entwicklung und umriß die Zielsetzungen der Unterausschüsse. Auch die Arbeit der Denkmalbehörden und die Wichtigkeit der gesellschaftlichen Unterstützung wurde erörtert. Das Landesinspektorat für Denkmalpflege war von Anfang an bewußt um die Organisierung von Denkmalunterausschüssen und die Verstärkung der gesellschaftlichen Basis bemüht. Wir haben deshalb die Vorsitzend en der Komitatsräte ersucht, die bereits bestehenden Unterausschüsse zum Bericht über ihre geleistete Arbeit zu verpflichten und wo solche noch nicht tätig waren, zu der Bildung solcher aufzurufen.