Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)
Általános jellegű tanulmányok - Barcza Géza: A műemlékvédelem társadalmi bázisa
tömegeknek állítjuk helyre a műemlékeket . . . , súlyos milliókat költünk műemléki helyreállításra, nagyon vigyázunk, hogy az épületek mai életünkbe beilleszkedő új funkciót kapjanak, de nem törődünk eleget azzal, hogy eszmei hasznosításukkal, kulturális életünkbe való aktív bekapcsolásukkal is visszatérüljön a befektetett költség." Az előadó értékelte azt a minőségi változást, mely az egyedi emlékek védelme mellett előtérbe állította a városméretű műemlékvédelem gyakorlatát, majd elemezte a műemlékvédelem koncepcióját. Mit védjünk és milyen sorrendben állítsunk helyre? — tette fel a kérdést. ,,Az emlékanyag egészét védjük, de a helyreállítások sorrendjét a terület és az emlékek fontossága szerint szabjuk meg." Szólt a műemléki és idegenforgalmi érdekből kiemelten kezelt területekről, a Budai Vár és Várnegyed, Sopron és Eger belvárosa, valamint a Balaton-régió és a Duna-kanyar műemlékei helyreállításának elsődlegességéről. ,,A műemlékek az idegenforgalom fellendülésével fokozottabban tölthetik be hivatásukat, mivel nagy tömegek számára nyújthatnak maradandó élményt, kulturális gazdagodást, ugyanakkor a műemlékek vonzereje az idegenforgalom további fellendítését teszi lehetővé." A továbbiakban azt bizonyította, hogy a műemlékvédelemnek nemcsak tudományos, kulturális és gazdasági jelentősége van, hanem egyben fontos politikai kérdés is, mivel ,,a szocialista Magyarországot felkereső külföldiek — akár szakemberek, akár laikusok — műemlékeink megtekintése után nemcsak műemlékvédelmünkről alkotnak jó véleményt, hanem szocialista rendszerünkről is". Az előadó a műemlékvédelem alapvető kérdéseinek — hasznosítás, fenntartás — elemzése kapcsán kiemelte a tulajdonosok fenntartási kötelezettségét, s egyben az állami támogatás szükségességét, mellyel tervszerű műemléki politika folytatására nyílik lehetőség. Ezt követően a felkért hozzászólók előadásai hangzottak el „Műemlékvédelem és a hétköznapi ember", 25 „Műemlékek hasznosítása", 26 „Műemlékvédelem és idegenforgalom" 27 címmel. A szigetvári országos értekezlet a színvonalas vita után 28 Pécs és Siklós műemlékeinek helyszíni megtekintésével zárult. A SÁROSPATAKI, GYŐRI ÉS KAPOSVÁRI ORSZÁGOS ÉRTEKEZLET A műemlékvédelem társadalmi bázisának továbbfejlődésében jelentős előrelépést hozott a műemlékvédelemről intézkedő 1/1967. (I. 31.) ÉM sz. rendelet, melyben a műemlékvédelem társadalmi szerveinek szerepét így határozták meg: „A műemléki hatóság a feladatait a műemlékvédelem társadalmi szerveinek segítségére támaszkodva látja el." A társadalmi szervek felsorolását a jogszabály nem tartalmazza, mivel nem kívánta azokat a jogszabályalkotó a műemléki bizottságokra, albizottságokra leszűkíteni, hanem minden szervezetet, mely részt vállal a műemlékvédelem társadalmi tevékenységében (KISZ, Természetbarát Szövetség stb.), a műemlékvédelem társadalmi bázisának minősítette. A jogszabály nem határozza meg a műemlékvédelem társadalmi szerveinek feladatait sem, mivel a jogszabályalkotó véleménye szerint ilyen rendelkezés gátolta volna a helyi adottságok és lehetőségek megfelelő kihasználását. 1968-ban a Hazafias Népfront Országos Tanácsa segítségével megvizsgáltuk a műemlékvédelmi társadalmi szervek továbbfejlesztésének lehetőségeit, 29 többek között azt is, legyen-e mindenütt műemléki albizottság, 30 vagy elégedjünk meg azzal, hogy csak ott szorgalmazzuk újjáalakításukat, ahol a személyi feltételek rendelkezésre állnak. Megállapodtunk abban, hogy a legjobban működő műemléki albizottságok tevékenységének elemzése, a feladatok differenciált meghatározása és széles körű ismertetésük vezethet el újabb eredményekhez. A megvitatott kérdésekben kialakult közös állásfoglalás alapján kezdtünk hozzá a műemléki albizottságok következő országos értekezletének előkészítéséhez. A Műemléki Albizottságok V. Országos Ertekezletét a várossá válását ünneplő Sárospatakon 1968. augusztus 27 —29-e között rendeztük meg. 31 A megnyitó beszédet 32 követően „Műemlékvédelem és hazafias nevelés" címmel hangzott el előadás. 33 Az előadó foglalkozott a nemzet, a nemzeti függetlenség, a hazafiság és a hazafias nevelés problémakörével, a nacionalizmus veszélyeivel. Ezt követően elemezte a műemlékvédelem helyét a közművelődésben, a műemlékügy és a múzeumügy kapcsolatát és e szervek közös feladatait, a műemlékek tudatos felhasználásának szükségességét az oktatási és nevelési munkában, a népszerű műemléki kiadványok szerepét a hazafias nevelésben . Ezután a magyar műemlékvédelem eredményeit értékelő előadásra került sor. 34 Az előadó ismertette az Országos Műemléki Felügyelőség jogállását, 35 a műemlékvédelemről intézkedő jogszabályok jelentőségét. Hangsúlyozta, hogy „a minisztériumi közvetlen felügyelet megszüntetésével az Országos Műemléki Felügyelőség és a Budapesti Műemléki Felügyelőség fokozott mértékben érvényesíti a reális szemléletet, s nemcsak hatósági feladatot lát el, hanem tanáccsal, iránytervekkel segíti is a műemlékek használóit, hogy céljaikat miként érhetik el a műemlékek sérelme nélkül". Az előadó az országos értekezlet céljaként annak vizsgálatát jelölte meg, hogy „miként tudjuk az egész társadalmat erőteljesebben magunk mellé állítani". Ezt követően a műemlékvédelem jövőjéről