Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Bodorné Szent-Gály Erzsébet – Szentgyörgyi Edit: A soproni „Királyok imádása” dombormű feltárásának és kutatásának eredményei

r L*l IIIIIIIIIIIIIIIIIIlI 286. kép. A dombormű az eredeti festés feltárása után 287. kép. Kutatóablak a festékrétegen nézték, és készítési idejéül a múlt század végét jelölték meg. A feltárás során először kutatóablakokat nyitottunk a festékrétegen. Vizsgálatunk meglepő eredménnyel járt: több rétegű átfestés alól szinte teljesen ép aranyozás, lazúros ezüstözés tűnt elő. A többszöri átfestés, az egyes rétegek közti anyagbeli különbségek és az eredeti színezés kiemelkedő kvalitása, az anyagkezelés középkori technikája mind azt bizonyította, hogy a mű a véltnél jóval régebbi keletkezésű. Megdőlt tehát az a feltevés, hogy a múlt századból ered, és kiderült, hogy nem utánérzésből készült faragvány, hanem eredeti későgótikus műalkotás van a kezünkben (286-289. kép). A rézsűsen befelé haladó, simára faragott oldallapok, a sima hátlap kívánja és szinte méretében is meghatározza azt a négyszögletes fülkét oltárszárny-mezőt —, amelyben a dombormű eredetileg állt. Szakái Ernő mesterünk útmutatásával összehasonlító méréseket végeztünk néhány középkori szárnyasoltár fényképfelvételén. Azt tapasztaltuk, hogy ezeket az oltárokat a háromszöges hálórendszer (triangulatura) alapján készítették (290. kép). Ezt a szerkesztési módot használtuk fel mi is elméleti rekonstrukciós rajzunkhoz, amelyen a dombormű ismert szélességét egy négyszögbe írható egyenlő oldalú háromszög magasságának véve meg tudtuk határozni a hozzá tartozó fülkét, sőt nagy valószínűséggel az egész szárnyasoltár fontosabb szerkezeti pontjait is. Analóg példákból következtettünk a dombormű oltáron belüli elhelyezésére. Megvizsgáltuk néhány ismert szárnyasoltáron a „Királyok imádása"kompozíció helyzetét. Az összeállításokból kitűnt, hogy vizsgált témánkat a középkorban gyakran ábrázolták valamelyik oltárszárny alsó mezejében.

2 A soproni domborműnek ezt az elhelyezését megerősíti az eredeti festékréteg felületén talált sok monogram és egyéb bekarcolás: a dombormű kézzel jól elérhető magasságban volt. Érdekes eredményekhez vezetett a faanyag vizsgálata. A fát súlya, színe és egyéb, szabad szemmel észlelhető jellegzetességei alapján vadkörtének (Pirus piraster) határoztuk meg. Megállapításunkat egy kis szilánkból készült háromirányú metszet mikroszkopikus vizsgálata is igazolta. A domborművet két, hosszában egymáshoz ragasztott körtefa-rönkből készítették. Az így kapott tömbből toldás nélkül, bravúrosan mély alávágásokkal faragták ki a plasztikus alakokat, a lendületes, gazdag redőzetű drapériákat. Csupán egyetlen helyen tettek kivételt: Mária fejét külön nagyolták ki, és ferdén lelapolva illesztették a törzshöz. Ezután befejezték a faragást, majd a ragasztás mentén len vászoncsíkot enyveztek a nyak köré, amelyet a fa többi felületével együtt alapoztak és festettek.