Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Dercsényi Dezső: A soproni műemlékvédelem három évtizede (1945-1975)

11. kép. Sopron. Várfalrészlet helyreállítása után 12. kéj). Sopron. Vár-fal részlet kis római kapuval (ún. „kifutókapu") 1965-1)011 (tervező: Sedlmayr Jánosné Beck Zsuzsa). Tudtommal ez volt az első rendezési terv, mely egy műemléki jelentőségű területről készült, így metodikáját is újonnan kellett kialakítani. Léptéke is más volt, mint a szokványos rendezési terveké: 1:500. Vezérszint-felméréssel és az összes utcakép fotogrammetrikus felmérésével készült. A terv természetesen szorosan kapcsolódott a város általános rendezési tervéhez, ami nélkül a fentebb már említett elvet — hogy ti. a védett terület a város szerves része legyen — aligha lehetett volna megvalósítani. Számos olyan részletkérdésre is kitért a terv, melyet a szokásos tervműveletek nem érintenek. így a forgalom kérdésében — a közlekedési hatósággal egyetértésben — a védett területet mentesíteni kívánta a gépjárműforgalomtól, s a gyalogosok Belvárosát irányozta elő. Ennek megfelelően a Lenin körúton nagyobb méretű parkolókat és a Belvárosban járda nélküli utcákat javasolt. Megtervezte a díszburkolatot a város két kiemelkedő jelentőségű terén, a Beloiannisz és az Orsolya téren, ahol el is készült. Javaslatot tett a foghíjak beépítésére (erre még visszatérek), a kisebb létesítményekre (elárusító pavilonok) s még a homlokzatok színezésére is. Nem foglalkozott viszont részletekbe menően a közvilágítással. Erre a máig meg nem oldott kérdésre Debreczeni Gábor tanulmánytervet készített.

21 A részletes rendezési tervet megelőzően, majd az után is egy-egy tervpályázat foglalkozott a háború okozta foghíjak beépítésével. A bombázások során elpusztult házak helyének beépítése két góc körül sűrűsödik. Az első a Lenin körút észak—déli szakasza, a másik a Belvárosban keletkezett foghíjak, többé-kevésbé elszórt egyedi épületek helyén újak építése. A Várkerületnek Lenin körúti szakasza volt problematikusabb. Ez a szakasz a maga zárt sorú és kis egységekből összeállított utcaképével — mint azt a kutatás kimutatta

22 — a várfalakhoz tapadó elárusító bódékból jött létre, és összefüggő üzleti negyedeket alkotott. A bombázások két helyen is hosszan felszakították ezt a zárt üzletsort, és kiszabadították a várfalakat kis védőtornyaival és nagyméretű rondellájával (7. kép). Nem volt nehéz megfogalmazni inkább negatíve a kívánalmakat. Nem lenne helyes megnyitni a Lenin körút zárt beépítését több száz méteres nyílásokkal, ugyanakkor az sem lenne kívánatos, hogy a várostörténetnek ez a monumentális emléke ismét eltűnjön az új beépítés mögött. Olyan beépítés volt kívánatos, mely a két érdeket egyaránt ki tudja elégíteni részben a bombázás során keletkezett megnyitás nagyméretű szűkítésével, részben pedig - ahol lehetséges — lábakra állítással bekapcsolni a feltárult városfalszakaszt a Lenin körút városképébe. A városfal bizonyos mérvű kiszabadítását, a ráragadt épületekből való kibontását és azokon