Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Dercsényi Dezső: A soproni műemlékvédelem három évtizede (1945-1975)

egy bástyasétány létesítését egyébként a rendezési terv is számításba vette. Az Építész Mesteriskola 1958 — 59-es évfolyamának hallgatói számára kiírt tervpályázatnak ez volt a fő feladata. S bár a pályázat sok értékes gondolatot adott — ahogy történni szokott —, nem az ott felvetett megoldásokat, hanem egy korábbi elképzelést valósítottak meg. Műemléki hatósági munkánk s ugyanakkor a város építésügyi irányításának hiányossága, hogy kész műszaki tervekkel kellett hadakozni. Ez a körülmény természetesen a beruházót, a tervező vállalatot s az ellátásért aggódó városi vezetést közös csatasorba állította, s létrehozta a ma látható megoldást.

23 Talán nem is az a legnagyobb hibája a megoldásnak, hogy kompromisszum, vagyis elég nagy területen meghagyja a kibontott részt, hanem hogy az új épületek ide nem illő hatalmas tömegükkel nem illeszkednek bele a korábbi építészeti környezetbe, valamint — ami ebben már eleve benne foglaltatik — építőművészeti megoldásuk sem felel meg a feladat megkívánt színvonalának. A kész terveken olyan kisebb korrekcióikkal, mint az ABC áruház bizonyos fokú megnyitása a várfalak felé (tervezte: Erdeös László), az OTP lakóház bütüjenek átalakítása csak tüneti kezelést eredményezhetett s nem gyökeres átformálást. (Tervezte: Winkler Oszkár.) Nagyon érdekesen alakult a foghíjak beépítésének kérdése. A Szent György utca 18. sz. ház oly szerencsés megoldású, hogy külföldi szaklapok is felfigyeltek rá (8. kép.) (Tervező: Erdeös László.) Ugyanezen tervezőnek az Orsolya tér 1. sz. háza az itt állt Gyóni-ház tömegformálásának visszaadásával még szerény homlokzatkiképzése ellenére is a hangulatos térbe illeszkedő megoldás. A tér 4. sz. háza viszont sajnálatos példa arra — bár a tervező elgondolásán a beruházói igények változtatást eszközöltek —, hogy még a jó kvalitású épület is, ha történeti környezetbe nem illeszkedik bele, szétrobbantja azt.

24 (Tervezte: Erdeös László.) A még beépítetlen foghíjakra 1968-ban nyilvános tervpályázatot hirdettek. Megvalósíthatónak látszik az Uj utca 23. sz. ház helyén a turistaszálloda (tervező: Vargha Jolán), és sajnos, módosult programmal a Városház utca 12. sz. ház helyére tervezett Állami Biztosító irodaháza. (Tervező: Csapó György.) Ez utóbbi az egész soproni Belváros egyik kulcspontja, mert alatta vezet be a várárkon keresztül ívelő út, tehát ahogy az utca neve is mutatja, a védett város előkapuja.

25 A védett terület rekonstrukciójának egyik legnagyobb szabású vállalkozása a meglevő városfalak helyreállításával hangulatos bástyasétány kialakítása. A város középkori hármas falrendszeréből a legerősebb — összefüggő egészként — megtalálható a Lenin körúti szakaszon, s a helyreállításhoz szükséges régészeti feltárás a város története szempontjából is kiemelkedő eredménnyel járt (9-12. kép). Kitűnt mindenekelőtt, hogy a középkori város lényegében az antik Scarbantia római városfallal övezett területén épült fel. A római provincia feladása után sem néptelenedett el egycsapásra, épületeit sem pusztították el a római légiók távoután a település új urai, majd az azokat követő népvándorlás kori népek. A maradványokat használták, saját házaikat beléjük építették, s eddigi ismereteink szerint többé-kevésbé folyamatos volt az élet a magyar honfoglalásig.

26 A magyar államalapításkor a soproni ispáni vár megközelítően a római városfalon belül alakult ki oly módon, hogy a még akkor jelentős részében álló tornyokkal megtűzdelt gyűrűt fagerendavázas égetett agyaggal kitöltött, ún. Vörös-sánccal erősítették meg. A XIV. század 20-as, 30-as éveiben kiépülő hármas városfalrendszer középső vonala a római városfal még meglevő részét a maga céljaira átalakítva és továbbfejlesztve használta fel. A természeti adottságokból folyó település életének IV —X. századi tengődése után a XI. században már észrevehető a városi funkció kezdeti megjelenése. A XIII. században Sopron városjogának elismerésével a kiváltságos település újra azt a szerepet töltötte be, melyet közel ezer esztendeje már játszott. A falak kontinuitásának ezt a megragadó élményét nemcsak a kis félkör alakú tornyokban, hanem rendkívül instruktiv és művészi bemutatásban a város szimbólumának tekinthető Előkapuban és az ahhoz eszmeileg kapcsolódó Városháza utcai feltárásokat bemutató romkertben láthatja a látogató (13., 14. kép). így a lényegében gyakorlati célt szolgáló városfal helyreállítása s az ehhez elengedhetetlenül szükséges régészeti kutatás a várostörténet írott forrásokat nélkülöző több mint félezer esztendejének hiteles forrásává, műemléki helyreállítása, bemutatása pedig a látogató számára is történelmi élménnyé vált. (Tervező: Kissné Nagypál Judit.) Említettem már, hogy az első periódus helyreállításai során elvégzendő feladatként lényegében a lakóház-felújítások maradtak, melyhez néhány (jobbára lakásból alakított) középület és templom járult. A lakóház-felújítások látszólag sematikus feladatai a kutaténnunka nyomán váratlan eredményekkel jártak. Ki lehetett mutatni és néhány tipikus példából — úgy vélem — jogosan általánosítani lehetett, miként alakult ki Sopron mai jellegzetes városképe. Kezdetben a telek felét elfoglaló, rendszerint oromfallal az utca felé forduló, alighanem háromtengelyes, tehát lényegében északi típusú házakhoz a telekhatárokig nagy kapuval ellátott falazott kerítés járult.

27 Majd a telekhatár másik oldalán történő beépítés és a két traktus kapu feletti összeköttetése eredményezte a Belvárosban ma általános déli jellegű homlokzatokat, melyek azonban ablaktengelyeik aszimmetriájával lényegében máig őrzik kialakulásuk történeti folyamatát. (Jellemző, hogy az Ikván túli városrész, melynek földműves lakossága — úgy tűnik — jobban ragaszkodott a hagyományhoz, pontosabban ipari, kereskedelmi tevékenysége nem tette szükségessé poncichter típusú lakóházának