Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Dávid Ferenc – Schőnerné Pusztai Ilona: A soproni Pozsonyi út 3. sz. ház kutatása és helyreállítása

151. kép. Az udvari homlokzati fal belülről 152. kép. Az utcai homlokzat vájattal 8 kisebb élszedéssel díszítették. A második, szemöldökgyámos megoldású lépcső téglából készült. A harmadik lépcső, a tulajdonképpeni ablak ugyancsak szemöldökgyámos volt, az oldalszárakat s a szemöldökgyámot élszedés díszítette (152. kép). A szárak téglából készültek, a kicsiny szemöldökgyám faragott kőből. Az anyagok e váltogatását gyakorlati céllal alkalmazták. A szélső ablakok közül csak az egyik került elő, s az is nagyon töredékesen. A külső lépcső itt csúcsíves volt, a csúcsív tetejét enyhén felkanyarították, „felvágták". A második síknak csak néhány centiméternyi darabja maradt ránk, elhelyezkedése nem pontosan azonos a középső ablak második lépcsőjével, mégis, ahhoz hasonlóan három lépcsőt tételezhetünk fel. Sokkal több maradt meg az oldalhomlokzat nyíláscsoportjából (153— 155. kép). A rekonstruálható négy kis nyílás itt fekvő oblong alakú mezőbe került —, ennek alakját nyilván a fölötte húzódó vízszintes párkány befolyásolta, ahogyan a főhomlokzat piramidális elrendezése a háromszögű oromzattal zárt mezővel harmonizált. Az oblong alakú mező alsó sarkait lépcsős ugrás élénkítette. A mező szélei a főhomlokzat középső ablakához hasonlítottak: a függőleges szárak élszedettek, a felső zárás gazdagabb tagolású, vájattal, függőleges lemeztaggal és kisebb élszedéssel díszített. A második lépcső itt is szögletes metszetű, kicsiny, falazott konzolokra támaszkodó lapos szegmensek s kisebb, magasabb csúcsívek sora. A változatos függönymotívum köztes tagjainak, a kis csúcsíveknek vonalát a csekély maradványokból csak kikövetkeztethettük, rekonstrukciónk bizonyára nem teljesen pontos.

8 A következő lépcső már közvetlenül az ablakhoz kapcsolódik. Az álló oblong formájú külső szegélytől oldalt rézselt, felül íves hornyolt falsík vezet a szemöldökgyámos nyíláshoz. Ezen belül már csak a faszerkezet volt, a tulajdonképpeni nyílás azonban a mezőnél jóval szűkebb lehetett. Hasonló lépcsőzetes nyíláscsoportok Sopronban gyakran előfordultak, sőt ma már állíthatjuk, hogy a XIV. századi lakóház legfontosabb szerkezete. A faburkolatos szoba és a hozzá kapcsolódó nyíláscsoport problémájával korábban bővebben foglalkoztunk, s megjelöltük azt a kört, melyben eredetét keresnünk kell.

9 A már idézett kőszegi és alsó-ausztriai jiéldákon kívül az utóbbi években egy-egy pozsonyi és brünni darab került elő, technikai kivitelükkel is, részletformáikkal is legközvetlenebbül kapcsolódnak a soproniakhoz.

10 A Pozsonyi út 3. sz. ház nyíláskeretezései igen korai jellegzetességeket mutatnak. A XIV. század közepére utal a szemöldökgyámos szerkezet s a szegmensív ilyen hangsúlyos alkalmazása. A főhomlokzati oldalablak csúcsívének felső „felvágott" zárásához jó analógia a soproni Előkapu tornyának felső déli ablakocskája, amely minden bizonnyal 1340 előtt készült.

11