Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)

Sopron műemlékeivel foglalkozó tanulmányok - Dávid Ferenc – Schőnerné Pusztai Ilona: A soproni Pozsonyi út 3. sz. ház kutatása és helyreállítása

1. A földszintes ház utcai szobája az északi szárny épületcsonkjával azonos alapterületű volt. A ház maga hosszabb lehetett, de hosszáról nincs biztos adatunk, csak föltételezzük, hogy az épület későbbi kiterjedésével megegyezett. A szobát belül faburkolat fedte.

5 Hasonló szerkezetű épületrészeket Sopronban több helyen megfigyeltünk, de felépítéséről a csekély maradványok miatt ma sincs tiszta képünk. Ezért leírásra érdemes az a néhány részletmegfigyelés, amelyet a Pozsonyi út 3. sz. háznál tehettünk. A későbbi aláfalazás alól nagyobb, összefüggő felületet bonthattunk ki a homlokzati fal közepe táján (149 — J50. kép). A faburkolat itt 20 cm szélességű falazott padkáról emelkedett. Hasonló szélességű falkiugrás zárta felül, az egykori mennyezet magasságában is. A padka, illetve falkiugrás bizonyára megadja a fafal átlagos vastagságát. A legfelső gerenda lenyomata a többiektől nem különbözik, a mennyezet gerendái tehát a homlokzati fallal párhuzamosak voltak. A felső falkiugrás a megfigyelhető szakaszon vízszintes, ez egyértelműen vízszintes mennyezet mellett szól. A déli, udvari homlokzati falon a mennyezet magasságában a lenyomatokat alig lehetett kivenni, a későbbi famennyezet fölfekvései csonkították ezt a darabot. Annyi mégis bizonyos, hogy a korai famennyezet 149. kép. Az utcai homlokzati fal belülről gerendái nem nyúltak bele a falba, tehát nem a körítő vegyes falra, hanem a fából készült oldalfalra nehezedtek. Maguk az ablakszerkezetek is részei voltak a faburkolatnak: mind az utcai homlokzati fal középső ablakánál, mind az udvari homlokzati fal keletről számított harmadik ablakánál megfigyeltük annak a kisebb keresztmetszetű, álló gerendácskának lenyomatát (151. kéj), jobb oldal), mely a tok függőleges szárát alkotta. A homlokzati ablaknál azt is láthattuk, hogy a tok alsó és felső vízszintesét a faszerkezet nagy gerendái képezték (151. kép). A faburkolat — mint említettük — falazott padkán ült, s falazott kiugrással záródott. Ez a megoldás két dologról tudósít: egyrészt arról, hogy a kőház alapozása már előzetesen elkészült, másrészt arról, hogy a külső kőburkolatot s a belső fafalat egységes szerkezetként fogták fel építői: a homlokzati, nyilván kőből épített oromzatot a faburkolatra is ráterhelték.

0 Az utcai homlokzaton három kisebb ablak világította meg a szobát. Közülük a középső magasan kiemelkedett — az ablakok ilyen piramidális elrendezése a szerkezetnek mindig velejárója.

7 A középső ablak kávája három lépcsőre tagolódott. A külső lépcső, amely a homlokzat egészével együtt tört kőből épült, álló oblong alakú volt, oldalt élszedéssel, fölül íves 150. kép. Az utcai homlokzati fal belülről a faburkolat lenyomatával