Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - Barcza Géza: A magyar műemlékvédelem fejlődése a jogszabályok tükrében 1964-1972

A MAGYAR MŰEMLÉKVÉDELEM FEJLŐDÉSE A JOGSZABÁLYOK TÜKRÉBEN 1964-1972 1964—1972 között a magyar műemlékvédelem szervezetében jelentős változások történtek, a műemlékvédelmi tevékenység súlya tovább nőtt, az eltelt időszak az előző évtizedben megindult fejlődési folyamat szerves részének és betetőzésé­nek tekinthető. Ebben az időszakban jelent meg az építésügyről intézkedő 1964. évi III. törvény, valamint annak végrehajtásaként a 30/1964. "(XII. 2.) Korm. számú rendelet, továbbá a műemlékvédelemről intézkedő 1/1967. (I. 31.) ÉM számú rendelet és az Országos Műemléki Felügyelőség jogkörét meg­határozó 38/1965. (Éj). Ért* 23.) ÉM számú uta­sítás. A tárgyalt években került sor az építési engedélyezési eljárásról szóló 3/1964. (VIII. 28.) ÉM, majd később az ezt felváltó 10/1969. (VI. 8.) ÉVM számú rendelet megjelentetésére. Ezek az új jogszabályok részletesen rendezték a műemlék­védelem lényeges kérdéseit. Az alapvető jogszabályok mellett számos egyéb rendelet intézkedett a műemlékvédelmet érintő részkérdésekben is. Az új jogszabályok az előző időszak alapvető jogszabályain az 1949. évi 13. számú törvény­erejű rendeleten, valamint az Országos Építés­ügyi Szabályzaton — alapultak, és a leglényege­sebb kérdésekben — mint például a műemlékké nyilvánítás és törlés rendszere, a műemlék ép és változatlan állapotban a tulajdonos által való fenntartásának előírása, a műemléken végzendő munkálatok engedélyhez kötöttsége stb. — lé­nyeges változás nem is következett be. A gyakorlati tapasztalatok alapján azonban néhány műemléki témában újszerű rendezésre és alapvető változtatásra is sor került. Az építésügyről intézkedő 1964. 111. törvény és végrehajtási kormányrendelete az 1949. évi 13. számú törvényerejű rendelet műemlékekre vonat­kozó rendelkezéseinek hatályon kívül helyezésé­vel egy már erősen hézagos jogszabály helyett nemcsak új jogszabályt jelentett, de emellett alap­vetően másképp, újszerűen az építésügyi igazgatás keretei között rendezte a műemlékvédelmi kérdé­seket. Az építési törvény a műemlékvédelmet az épí­tésügyi igazgatás körébe tartozó tevékenységnek minősíti. Ez nem általános jelenség, ugyanis a külföldi műemléki jogszabályok általában a mű­emlékvédelmet kulturális igazgatási tevékenység­nek tekintik. A műemlékvédelem kulturális jellegét senki sem vitatja — éppen ez teszi speciálissá e tevé­kenységet , mégis annak az építésügyi igazgatás körébe helyezése feltétlenül a műemlékvédelem érdekeit szolgálja. Ennek két alapvető oka van. Az egyik az, hogy a város- és a községrendezés ­ami jellegzetesen építésügyi igazgatási tevékeny­ség - eleve meghatározója az egyes műemlékek védelmi lehetőségének, hiszen a védendő épít­mények rendezési tervekbe való beillesztése nél­kül a műemlékek tényleges védelme nehezen lenne elképzelhető. A másik ok, mely a műemlékvéde­lem építésügyi igazgatás körébe vak) tartozását szükségessé teszi, a műemlékvédelemnek az épí­tési engedélyezési eljárással való kapcsolata. A műemléki épület ugyanis mely maga is építési tevékenység terméke építési tevékenység során újítható fel, állítható helyre, s így a leghatásosabb védelemre is az építésügyi hatósági feladatok tel­jesítése során nyílik mód. A műemlékek hatósági védelmének legbiztosabb módja e tevékenység­nek az építési engedélyezési eljárás keretébe való beillesztése. Megjegyzem, hogy a műemléki hatósági enge­délyezés már az 1949. évi 13. számú törvényerejű rendelet alapján is az építési engedélyezési el­járás keretén belül történt, azonban ez a jogsza­bály magát a műemlékvédelmi tevékenységet nem minősítette az építésügyi igazgatás körébe tarto­zónak.

Next

/
Thumbnails
Contents