Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Jelentések - Román András: Az ICOMOS III. közgyűlése és kollokviuma

tokba vegye azt, mind spirituálisán, mind funkcionálisan" vonta le a következtetést az előadó, megfeledkezve arról, hogy mindezek a problémák akkor is élőek, ha a műemlék nem templomként, hanem bármilyen közösségi célra szolgál. Nem valószínű, hogy az általa körvonalazott módon, még a kétségtelen jó szándék ellenére is, előbbre juthatnánk az egyházi műemlékek - vagy tágabb értelemben: általában a műemlékek — fenntartásában és kulturális-funkcionális hasznosításában. Sajátságos, hogy ebben a tőlünk társadalmilag távol esőnek tűnő problémában éppen egy szocialista országban működő főpap, dr. Cserháti József pécsi püspök foglalta el a helyesnek elfogadható álláspontot. „Múlt és jelen az egyházi épületekben" című előadásában először az új liturgia teológiai értékelését körvonalazta, rávilágítva az istentisztelet megváltozott tartalmára. Ebből vezette le a templom belső berendezésének átalakítási igényét, s visszapillantást adott az eddigi hazai gyakorlatra. A fő probléma az, milyen mértékben vigyük be a régi műemléki templomokba a modern egyházművészeti alkotásokat? A templomnak meg kell őriznie vallásos istentiszteleti funkció jellegét, de ezt úgy tegye, hogy adjon helyt a mai kor művészetének, mert a ma emberének ez felel meg. Hangsúlyozta annak fontosságát is, hogy a templomok belső tere váljék egyszerűbbé, tűn398. kép. Dr. Merényi Ferenc, az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatójának fogadása a Budapesti Történeti Múzeum kertjében (1972. jémius 27.) jön el belőle minden, amiaFigyelmet az oltár cselekményétől eltérítheti, legfőképpen pedig az, ami művészietlen vagy éppenséggel giccses. „Hazánkban a műemléki feladatok megoldására szerencsés együttműködés jött létre az állami hatóságok . . . és az egyházak között" mondotta dr. Cserháti József, majd hozzátette, hogy a további gyümölcsöző együttműködés „egyik biztos garanciája az a tekintélyes anyagi segítség, amellyel a Magyar Népköztársaság állama az egyházi műemlékek megőrzését, restaurálását . . . messzemenően támogatja". Franco Minissi zárta a felkért hozzászólók sorát. A műemlékek korszerű hasznosításáról és berendezéséről, e téma olasz példáiról tartott előadást. Gondolatmenetének kiindulópontja az volt, hogy „Az ember szabad elhatározásából sohasem gondol rombolásra, hanem éppen ellenkezőleg, mindig a változtatásokat és átépítéseket választotta, hogy a rendelkezésre álló építészeti örökséget úgy használja fel, hogy azok fennmaradását biztosítsa". A műemlékek helyreállítása és modern felhasználása során megkülönböztette az eljárás jogosságát, határait és módszereit. Míg az első kettő esetenként más és más, a módszertan meglehetős állandósággal meghatározható. Ennek során fel kell használni a modern technika minden lehetőségét, mind a kutatás, mind a helyreállítás során. Ez módot nyújt arra is, hogy a szükséges beavatkozás az eredetitől jól láthatóan megkülönböztethető legyen. Közismert olasz műemlékek méltán híres helyreállításainak bemutatásával illusztrálta hozzászólását, melynek lényegét így foglalta össze: „Ha a modern technika alkalmazása amennyiben ennek kulturális előkészítése megtörtént, s annál, aki az emberi tevékenységnek ezen a nagyon kényes pontján megfelelő érzékenységgel őrködik, magas fokú művészeti kapacitással párosul, s műszaki ismeretei is eléggé mélyek akkor mindez értékes és magas színvonalú eredményekhez vezethet." A kollokviumon természetesen nemcsak a felkért korreferensek kaptak szót, hanem sokan mások is. A továbbiakban néhány fontosabb hozzászólásról kívánok még számot adni. 0. A. Svidkovszkij szovjet építész azt elemezte, vannak-e általános szabályok a történeti együttesekbe kerülő új építészeti alkotások megformálásáról. Konklúziója szerint a lényeg az, hogy a mű ne legyen középszerű. Ha valóban műalkotás, harmonikusan illeszkedik bele környezetébe. „A régi idők valamennyi kiemelkedő építésze korának modern alkotója volt és jelentős újító munkájuk remekműveket hozott létre" — mondta Svidkovszkij. E gondolat jegyében javasolta a szovjet építész, hogy az ICOMOS alapítson nemzetközi díjat az e tekintetben legjobb építészeti alkotások elismerésére. Dr. Pogány Frigyes professzor, az UIA (Union Internationale des Architectes) végrehajtó tanácsának tagja az UIA és a Magyar Eptőmű vészek Szövetségének üdvözletét tolmácsolta. „Az UIA