Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - Détshy Mihály: A sárospataki vár helyreállítási munkái 1963-1972-ben

Bokályos házban kiuántatando kemenczet, ha megh csinálhat tják, csinálliák, ha penig nem, el kell múlni." 16 OL Pü. ig. ht. Lymbus II. sor. fasc. 17. fol. 515 531.: „Toronban való középső kerengőben egy őreg szakallos N. 1 . . . Az kerengőben ben uagion feniü lampas gui tani valo N. II." 18 1612. szept. 16-i leltár (AFR fasc. 30. Pall. A. fol. 42 — 50.): „Az Toron' kerengője alat valo Pincében Soml'odi Tavali Borok riadnak N. 60. Üres köttetlen hordók N. 8.". 1613. szept. 16-i leltár (uo. fol. 51-60.): „AZ TORONY KERENGŐ 1EBEN Somlyód Borai Harmadewiek vadnak No: 10. Az Torony alat. walo pinczeben Somlyód harmadewi Borai vadnak No: 30. Torony alat valo kerengő Porticussaban üres Hordó No:18 Fenyő kaad No: 1". 1634. márc. 1-i leltár (U et C. f. 113. n. 11.): „Az Torony alat valo kerengőben vagyon" (18 hordóban káposzta, fejér répa, retek, petrezselyem, torma). 1639. évi leltár (U et C. f. 41. n. 1.) szerint vanna vaj, túró, üres kád van itt. Az 1642. évi tüzérségi leltárban (i. h.): „Torony gradieza alat, ualo kerengő". 17 A déli teremben levő, korábban is ismert vermet általában „kaszás ktitnak" nevezték, azzal a romantikus elképzeléssel, hogy halálraítélt rabokat taszítottak bele, és a verem fenekén meredező kaszák öklelték fel őket. A legendának semmilyen történeti alapja sincs. A vár tömlöce a XVI. sz.-tól kezdve nem itt volt, csak a XIX. sz. elején rendeztek be a toronyban urasági börtönt. Az 1841. évi „Pataki Nagy Tnventarium" tartalmazza ismereteink szerint először „a Veres Toronyba Leg alol . . . KaszásTömlötz" kifejezést (OL Családi Ivt. Bretzenheim es. Ivt. 138. es. fol. 46-77.). 18 Legrészletesebb leírása az 1714. évi leltárban (OL pü. ig. Ivt. Arch. PatakienseRákócziano-Trautsohnianum, Rat. Prov. Dnii Sáros-Patak, 1713 — 14.): „fossa non adeo profunda circumdata, in cujus aditu est pons ligneus muratis basibus innixus reparatione indigens, ad cujus finem est pons duetilis pro oecludenda Arcé adaptatus, frontispicium Portae est seeto lapide ornatum cui connexa est Portabivalvaris, ferreis cardinibus et cingulis munit a". 19 Az 1701. évi leltárban: „A kapu között két ház. Egyik Porkoláb ház" (i. h.). Az 1712. éviben: „intra Portám scilicet a parte sinistra est cubiculum in quo olim Castellanus Arcis residebat" (Arch. Patakiense, Rat. Prov. 1712.). 20 1701. évi leltár: „Ezentúl na]) nyugot felől egy grádics mellyen járnak a Sütő házban . . . egy nagy Sütő kemencze benne, annak Pitvarában vagyon egy mangollé) egy Sütő kemencze" (i. b.). 21 1701. évi leltár: „Azontúl a bejáró kapu mellett egy bólt réghen Tömlöcz volt" (i. h.). Az 17J4. évi leltár: „In hu jus Vieinio Sunt Careeres in duas partes divisi, habet utraquo pars januas bene ferrât as" (i. h.), ez tehát a porkoléib szoba és az északi szárny alatti prebendás pince közé helyezi. 22 I. h. 23 „pristina Domus Dispensatoris . . . Ex Íme domo dantur gradus ad Fornicem sub Palát ium angularem situm, qui habet fenestram sine vit ris" (i. b.). 24 Philipp Knoll évszám nélküli alaprajza az OMF tervtárában (5479. sz., közölte Détshy i. m. 68. o. 70. kép. Az 1828. évi alaprajz Adam Steiner Zemplén vármegyei mérnöktől a sp-i Ref. Tudományos ( íyűjtemények levéltárában. 25 Philipp Knoll 1812. évi szerződése: „Auf die Maurer arbeit in Schlosz Stall neinlich den alten Eingang zu vermauren, und einen neuen herzustellen, 5 quader Stein Pfeiler auf zu führen . . . den ganzen Stall . . . zu gewölben . . ." (Bretzenheim es. Ivt. 1812. é. elszám.). 26 1 701. évi leltár: „Ez alatt van a kertészek pinczéje, abban vagyon egy hordó sós káposzta, tizenkét üres káposztás hordok No. 12., a pineze ajtaja duplas sarkvasas hevederes reteszes reteszfejes" (i. h.). 1712: „Huie Turri a parte inferiore est contiguum cellarium sub aedificium eidem annexum vergens. Cui adjecta est janua ex ligno clatrata . . . ubi sunt caepa Cub Nro 4 Allia vero 6. Ligamentis Brassicae Doliis nro 6. denique pulcra oeeonomia ex frugibus" (i. h.). 1714: hasonló szöveg, végén: „pro inservandis rebus Hortensibus destinatum". 27 A Magyar Kurír 1825. jún. 28-i számában közölt beszámoló szerint: ,,A' kapu jobb és bal oldalán be van temetve a' gödör, 's azt most egy Anglus kertecske foglalta el" (a cikkre Borsos László Ybl-díjas építész hívta fel figyelmemet, amiért ezúton is köszönetet mondok). 28 őrsi Károly: Az elmúlt 10 év kertépítési eredményei a műemlékvédelemben (Magyar Műemlékvédelem, 1 969 — 1970. (Bp., 1972), 387-405. o. 29 Molnár Vera i. m. 30 DT—RGy, Sp. 1635. aug. 29.: „Porhazatis -Tot cinaltatok ... az Parkanban valonakis el haniatomaz heazattiat es Cierep ala cinaltat wan szarufaitt, most cierepezik" (AFR fasc. 5. No. 53.). Az 1642. évi tüzérségi leltár szerint a porház kétszintes volt: „Az Parkanban leuő Porhaznak also részében uagion N. 59 atalagban Algyu Por . . . Ezen Porhaznak Fölső részében" (i. h.). DIE WIEDERHERSTELLUNGSARBEITEN DES SCHLOSSES SÁROSPATAK IN DEN JAHREN 1963—1972 Das Schloß von Sárospatak mit seinem Wohnturm aus dem 15. Jahrhundert und seinen Schloßflügeln aus dem 16.—17. Jh. gehört zu den bedeutendsten Denkmälern der Renaissance in Ungarn. Die 1957 begonnenen Wiederherstellungsarbeiten — von denen wir im III. Band des Jahrbuches Bericht erstattet haben — wurden in den letzten zehn Jahren fortgesetzt. Die Erschließung von vielen unbekannten, wertvollen Details brachte in der inneren und äußeren Erscheinung des im 19. Jahrhundert stark umgestalteten Gebäudes wesentliche Änderungen. Dazu verhalf auch der Umstand, daß das ganze Schloß nunmehr ausschließlich als Museum verwendet wird. In allen Geschossen des sog. Roten Turmes, dieses am Ende des 15. Jh. errichteten und in den 1530er Jahren im Geschmack der Renaissance umgebauten Wohnturmes waren Wiederherstellungen im Gange. Zunächst wurden die ohne Verputz erhalten gebliebenen Fassaden wiederhergestellt und einige Schießscharten erschlossen. Die rund um den Turm durchgeführte archäologische Ausgrabung und Beseitigung der Aufschüttung vom 19. Jh. brachten die bisher verdeckten Fassaden des unteren Geschosses ans Licht. Über den im Schloßhof ausgehobenen Graben wurde die zum Renaissance-Eingangstor führende einstige Brücke in moderner Form rekonstruiert. In dem untersten, von außen wieder freigelegten Geschoß, in dessen Mitte sich zwei große gewölbte Säle befinden und um welche herum ein Wehrgang" mit Schießscharten führt, haben wir an den Mauern die nötigen Ausbesserungen durchgeführt, die nachträglich durchbrochenen Öffnungen vermauert, sodann auf dem durch archäologische Forschungen ermittelten Niveau ein Pflaster aus Klinkerziegeln gelegt. Tn den beiden Sälen wurde je eine, in den Fels gehauene Grube erschlossen und der zugeschüttete, 25 m tiefe Felsbrunnensehacbt gereinigt. Der zwischen dem 3. und 4. Geschoß umlaufende Wehrgang erhielt eine ähnliche Pflasterung. Im 4. Geschoß haben wir die zwei, östlich vom „großen Palastsaal" gelegenen Räume aus dem 16.—17. Jh. — in dem einen hatte bis dahin ein eiserner Wasserbehälter gestanden — instandgesetzt, wodurch die Besichtigung der schönen gewölbten Interieurs und der hier befindlichen Renaissancedetails wieder möglich wurde. Der 1702 eingestürzte, benachbarte Eckraum, der aufgrund von Urkunden und an Ort und Stelle gemachten Beobaehtun-