Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - Détshy Mihály: A sárospataki vár helyreállítási munkái 1963-1972-ben

külső védőfalnak részei, amelynek feljebb északra hosszabb szakaszon és nagyobb magassággal fennmaradt vonulata követhető, és amelyet Römisch Ferenc 1785. évi várostérképe is jelöl. A falmaradványokat dr. Gerő László védőráfalazással egészítette ki, és ezáltal a terepszint fölött ismét láthatóvá vált a fal vonulat. A délnyugati kazamatás várfal 1962-ben félbemaradt helyreállításának folytatásaként 1965-ben a falat keletről lezáró XVI. sz.-i sarokbástya, a Vörös-bástya falkoronáin végeztek állagmegé)vási munkákat, és erősebben kiromosodott lőréseit javították. Az alsó kazamata-folyosónak a bástyából nyíló bejárati szakaszát a boltvállakon rekonstruált téglaboltozattal fedték le. A fal nyugati végénél állott XVII. sz.-i sarokbástya falmaradványain is állagmegóvás készült és kisebb értelmező fal- és boltozatkiegészítés. A bástya belsejében feltárt XVI. sz.-i kerek bástya alapfalaira védőráfalazást készítettek, hogy egyben, a terepszint felett is látható legyen körvonalaA kazamata-folyosók végein a bástyaszintekre vezető nyílásokat 40x40 mm-es négyszögű acélcsői rudakból készült rácsokkal zárták el, a nyugat lépcsőfeljárat tengelyében nyílószárnnyal. A jelenleg szünetelő munkák teljes befejezéséig a többi bejárati nyílást befalazták. A munkák terveit Koppány Tibor és H. Vladár Ágnes készítette. Ismételt kőomlások miatt halaszthatatlanná vált a keleti várfal restaurálásának megkezdése. A munkálatok során a Vízi-kapu és a kétoldalt csatlakozó várfalszakaszok restaurálását végezték el mintegy 70 m hosszúságban. Ennek keretében a falkoronák romtalanítása és kiegészítése, valamint a külső falsík kiomlásainak kifalazása, romos lőréseinek kiegészítése készült. A romtalanítás és felmérés során vált felismerhetővé, hogy a kaput magába foglaló, kb. 35 m hosszú falszakasz koronája 1540 körül félköríves keresztmetszettel épült, ami az erős romosodás ellenére nagyobb megmaradt burkolatfelületeken vagy egyes köveken végig követhető, és így kiegészítése és helyreállítása hitelesen elvégezhető volt. Az 1541-ben készült nagykapu hiányzó faragott kő keretdarabjait az eredetiekkel azonos erdőbényei kővel pótolták. A gyalogkapu teljes feltárására nem nyílt lehetőség, mert nyílását a várfal elé épült lakóház félig elzárja. A keleti fal teljes restaurálása csak a hozzáépült házak lebontása és az alját takaró omladék és földfeltöltődés elhordása után végezhető el, de állagmegóvását addig is fokozatosan folytatni fogják. A felmérést és tervet Koppány Tibor és H. Vladár Ágnes készítette, a kivitelezést Détshy Mihály mű vezette. A sárospataki vár helyreállítási munkáit az OMF nyíregyházi építésvezetősége sárospataki csoportjával végezte, érdemben Miks Lajos építés-, majd főépítésvezető, Koroly József építésvezető, Réti Pál, Haszala János, Harin István, Baratt Gyula művezetők irányították. A kőfaragó munkákat Csiszovszky György és csoportja végezte. Détshy Mihály JEGYZETEK 1 Détshy Mihály: A sárospataki vár helyreállítási munkái 1955 — 1962-ben. Magyar Műemlékvédelem 1961 -1962. (Bp., 1966) 67 —88. o. 2 A tervezést 1962-ben dr. Gerő László vette át Détshy Mihály tói. 1964 —65-ben Koppány Tibor és H. Vladár Ágnes, 1966 —68-ban H. Vladár Ágnes és Détshy Mihály, 1969- tŐl utóbbi ismét egyedül végezte a tervezést és művezetést. 3 A régészeti ásatásokat 1963 nyarán Kovalovszky Jéilia, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze, 1963 őszétől 1965 végéig dr. Molnár Vera, 1968-tól Gömöri János, 1970- től J. Dankó Katalin, a Rákóczi Múzeum régészei vezették. Ásatási jelentéseik az OME régészeti adattárában, részben publikálva: Molnár Vera: Beszámoló a sárospataki vár 1963—64. évi ásatásáról. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve V. Miskolc, 1965. 213-222. o., több vitatható megállapítással a vár XVblf. sz. elejei pusztulásával kapcsolatban. Az 1950. évi ásatás eredményeiről Dercsényi—Gerő : Sárospatak. Bp., 1963. 4 OL Pü. ig. Ivt. Urbaria et Conscriptiones (U et C), f. 154. n. 70.: ,,A Toronyra menő lúd előtt egy két fele nyíló felszer ajté>, sarkvasasok hevederesek. A mellyen belől a Toronyba nyilo ajtó, ket fele nyilo duplas sarkvasasok, hevederesek, záros". 5 Radvánszky Béla : Udvartartás és számadáskönyvek, 1. k. 301. o. Debreezeni Tamás 1634. jún. 20-i feljegyzése a Brandenburgi Katalin által átadott Bethlen-kincsek jegyzékén, amelyeket ebbe a helyiségbe hordtak át. Erről Debreezeni (továbbiakban DT) f. Rákóezi Györgynek (továbbiakban RGy) 1634. jún. 20-án írt levelében: ,,mas Bolttbannis helheztettem mind, az eoregh Palota mellet való oldal házban, ki mind io Zeles, s, mind io boltt." (OL Pü. ig. Ivt. Arch. Earn. Rákóezi, továbbiakban AFR, fase. 4. Pall. D. No. 98.) ß Papolczi F.—DT, Sp. 1639. júl. 28. AFR fase. 8. Pali D. fol. 53-54. 7 DT —RGy, Sp. 1639. aug. 12. uo. Pali. O. No. 91. 8 DT—RGy, Sp. 1639. aug. 18. OL Pü. ig. Ivt. Kam. Miss. 9 DT—RGy, Sp. 1639. aug. 25. uo. 10 U et C. f. 154. n. 70. A sárospataki vár és uradalom 1701. nov. 7-i összeírása szerint a helyiség falait Hollandiából nagy költségen hozatott csempékkel burkolták, de ezek nagyrészt összetörtek: „uimm Palatium cuius Parietes eircum circa Testis ex Hollandia magnis Sumptibus allatis jamque in magna parte coliisis, et fractis tecti haberentur." (U et Cf. 39. n. 28.) 11 A bokályos házzal kapcsolatos megállapításokról Molnár Vera i. m. 215. o., majd bővebben, a csempék származási helyének és idejének részletes elemzésével Gervers-Molnár Vera: A sárospataki bokályos ház (Folia Archaeologiea XXII, Bp. 1970. 183 217. o.). A helyiség kétszeri pusztulásával (villámcsapás, majd rombolás) kapcsolatos feltevése nem igazolt. 12 jyp — Lórántffy Zsuzsanna (továbbiakban LZs), Sp. 1642. jan. 2. Kam. Miss. A levélrészlet a gyulafehérvári bokálvos ház keletkezésére is fontos adat. "LZS-DT, Munkács, 1646. aug. 15. AFR fase. 14. fol. 171-172. 14 LZs —Székely András, Nyíregyháza, 1650. okt. 31.: ,,Az Bokályos házban leuő kerekded kemenczet, el bontassa, s- vvobban meg csináltassa" (AFR fasc. 16. Pali. A. fol. 218-219.). LZs — Klobusiczky András, Szentmárton, 1650. nov. 16. (uo. fol. 238-241.): „Az