Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - Détshy Mihály: A sárospataki vár helyreállítási munkái 1963-1972-ben

261. kép. Sárospatak, várkastély. A Vörös-torony legalsó szintjének alaprajza 262. kép. Sárospatak, várkastély. A Vörös-torony legalsó szintjének északi terme a lejárattal között a torony négy oldalán körül húzódó lőréses folyosóban, amelyet az 1642. évi leltár „Toronyban való középső kerengőnek" nevez,

15 az addigi agyagtapasztás helyett klinkertégla burkolat készült (260. kép). Az északi folyosóág nyugati folytatásában, amely a mintegy 3,80 m vastag nyugati toronyfalban fülkét alkot, kisebb feltárást végeztek (régész: Gömöri János). Az 1,15 m széles fülkét a szomszédosokhoz hasonló, keskenyebb lőrés déli kávájának kibontásával, feltehetően a XVII. sz.-ban alakították ki, meghagyva a lőrés északi káváját és a boltozatát. A fülkéből a toronyfal külső, 1,20 m vastag rétegén át kb. 70 cm széles kijáratot törtek. A fülke alján a falazatot a folyosó szintjétől 50 cm mélyen kivésték, és innen további 20 cm lejtés mutatkozik a kijárat küszöbéig, amelynek két oldalán egy-egy gerendafészek található. A gerendák egykor faerkélyt hordhattak, amelyről talán falépcső vezethetett a csatlakozó Lórántffy-szárnyba. A kijáratot utóbb 50 cm vastag kőfallal ismét befalazták, felső részén kitekintő nyílást hagyva. Nagyobbarányú kutatás és helyreállítás folyt a torony legalsó szintjén, hogy ezt is megnyithassák a közönség előtt. A két egymás mellett fekvő, nagyméretű, 13,40 m hosszú és 6, ill. 6,50 m széles, kelet-nyugati tengelyű, fiókos dongaboltozatos termet és az ezeket körülölelő, a külső falakban húzódó lőréses folyosót „Az Torony alat walo