Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - Borsos Béla: A magyar műemlékvédelem hivatala és gyűjteményei az 1881. évi törvény megjelenésétől Henszlmann haláláig (1888)

függ a bizottság munkakörének mind élesebb elhatárolására irányukí törekvésekkel. A kezdeményezés magától Töröktől indult ki, aki a miniszterhez intézett folyamodványában kérte beltaggá való kinevezését. Trefort a bizottságtól kért véleményt.

33 A bizottság 1885. XI. 24-én tartott rendes ülésében tárgyalta a folyamodványt, és Török kérését egyhangúlag elutasította. A válaszirat szerint a bizottság „miszerint feladatát egyedül a hazai cultural jellemző műemlékek felkutatása és fenntartása képezvén, az anthropok)gia egészen működési körén kívül esik, minél fogva dr. Török Aurél egyetemi tanárnak kérvényét pártolandónak nem véli".

31 A feladatkör e pontos meghatározása nekünk teljesen világosnak és indokoltnak tűnik fel, akkor azonban egyáltalában nem volt az. A műemlékvédelem, művészettörténet, régészet, antropológia, a tudományos és műszaki munka, az operatív beavatkozások és népszerűsítési törekvések még egy bizonytalan konglomerátumban gomolyogtak, helyzetük, jelentőségük a bizottság munkájában éppen a nyolcvanas években volt csak kialakulóban. Az elutasítás nemcsak Török Aurélt bosszantotta, de kellemetlenül érintette a minisztériumot is, ahol több ízben nyomatékosan kikötötték a bizottságnak azt a kötelességét, hogy Törököt minden, a legcsekélyebb mértékben is antropológiai vonatkozású ügyben azonnal értesítsék. Nyilvánvaló, hogy a kültagok között — mivel számosabban voltak több volt a halálozás. Ezt a jegyzőkönyvek nem őrizték meg minden esetben. Nem lévén zárt létszámuk, a megüresedett helyek betöltése sem történt meg rövid időn belül, hanem rendszertelenül, inkább a szükségletek változásától és az alkalmas egyénektől függően. A kezdeményezés és a javaslattétel legtöbbször a bizottságtól indult ki. A kültagok kinevezésének ügyét általában az üléseken tárgyalták meg, így Henszlmann javasolta az 1885. III. 25-én tartott közgyűlésen Bunyitay Vince nagyváradi püspöki könyvtárnok felvételét.

35 1 8 8 5. IV. 21-én már meg is érkezik a miniszteri leirat a kinevezésről.

36 A kezdeményező néha nem a bizottság tagja, hanem valaki a vidékről, aki a helyi viszonyokat jól ismeri. így 1887. XI. 17-én Trefort a következő leiratot küldi a bizottságnak: ,,Szepes vármegye főispánjának javaslatára Still Pál lőcsei plébános-prépost elhalálozása folytán dr. Demkó Kálmán lőcsei reáliskolai tanárt s a szepesi történelmi társulat titkárát, a műemlékek országos bizottsága kültagjává egyidejűleg kineveztem s erről őt értesítettem."

37 Demkó Kálmánnál egyébként keresve sem találhattak volna alkalmasabb személyt. Nagy művelődéstörténeti, történelmi tudása, aktivitása, lelkesedése egyaránt mellette szóltak.

38 A személyi változásokhoz tartozik, hogy a jelenleg tárgyalt korszak utolsó évében, 1888-ban a súlyosan beteg Geduly titkár állandó helyettesítésével a miniszter az alig 24 éves dr. Kuzsinszky 4. kép. A Műemlékük Országos Bizottsága egykor (1883-tól) hivatali helyiségei jelenleg Bálintot ,,a n. múzeum régiségtáránál alkalmazott tisztviselőt és a classica filológiából képesített tanárt" bízza meg.

39 A személyek változásán kívül jelentékeny hatásköri és munkaköri változások is történtek. A hetvenes évek végén sokszor előfordult, hogy a rendkívül elfoglalt Zichy Jenő elnököt a kormányt képviselő Hegedűs Candid Lajos helyettesítette. Midőn halála után Forster Gyula az 1883. V. 22-én tartott ülésen először jelent meg a bizottságiján mint beltag és kormányképviselő, megjegyezte, „miszerint anomáliának tartja, hogy a kormány képviselője a rendes elnök távollétében a bizottságban ein okoskodj ék és ügyeit a minisztériumban is vigye". Ervelését a bizottság magáévá tette, és elhatározták, hogy Zichy távollétében a bizottság „esetről-esetre helyettes elnököt saját kebeléből válasszon". Ez volt a rend egészen 1887-ig. Ebben az évben Forster Gyula kilépett a minisztériumból, és a földhitelintézet igazgatója lett. Helyébe a minisztériumban mint a műemléki ügyeket kezelő ügyosztály főnöke Szalay Imre osztálytanácsos, az elhunyt Szalay Ágoston fia és egyben Trefort miniszter veje lépett. Szalayt egyidejűleg kinevezték „a műemlékek orsz. bizottságának azon beltagjává, ki 1872. évi april. hó 4-én 5371. sz. a. ki-