Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - Mórotz László: A somlószőlősi r.k. templom falképeinek restaurálása

A SOMLÓSZŐLŐSI R. K. TEMPLOM FALKÉPEINEK RESTAURÁLÁSA Néhány évvel ezelőtt a templomban falbontásnál levált vakolat alól bukkant elő az első festéknyom, amely falképek létezéséről árulkodott. Sajnos, azonban ez az ajtóvágás a hajó déli falán, egyúttal századok óta a legnagyobb veszteséget is okozta. Egy, minden bizonnyal a legépebben megmaradt középkori képet semmisített meg majdnem teljesen. így mindössze a kompozíció jobb oldalán álló, az egyik karját felemelő nő alakja maradt viszonylag épen az oly gyakran előforduló sérüléssel: szemvonalában vésték be a villanyvezetéket. A figura kontúrjának kecses vezetése, érzékeny fejtartása, finom arckifejezése így is gyönyörködésre készteti a nézőt. Testhezálló vörös ruháját a csípőn és a vállon Anjou-kori motívumos öv fogja össze, vállára omló haját a homlok magasságában szalag veszi körül. A kép háttere távlat nélküli fekete, amelyre a fastő híg mésszel apró virágmotívumokat festett. Feltehetően azonban nem a templom más falain is megtalált freskómaradványok a legrégebbiek. Amikor a XIII. század végén a kis román kori templom szentélyét lebontották, hajóját meghosszabbították, és új szentélyt építettek, a szentelésre az ilyenkor szokásos 12 felszentelési keresztet festették a durván elsimított, fugákból kicsorgó mészre. Ezek közül egyet viszonylag épen, egyet pedig töredékesen találtunk meg a szentélyben. Nem sokkal ezután festhették a freskókat, most már szabályszerű freskóvakolatra. A falkutatás során megállapíthattam, hogy a hajó teljes hosszában két egymás fölött húzódó képsáv létezett. Rekonstruálható töredékeket viszont csak a gótikus szakaszban találtam a már említett helyen, és átellenben, az északi falon, a felső képmezőnek a szószéktől megvédett részén. A templom a török uralom idején 150 évig gazdátlan volt, teteje hiányzott. A megmaradt töredékek láttán arra a következtetésre jutottam, hogy nem a reformáció képromboló szándéka, hanem ez a fő oka a képek pusztulásának. A hajó északi falán előkerült nagyméretű töredék két kép maradványa. Fekete-narancs-fehérvörös gyémántmetszéses és sávos keret választja el egymástól és határolja őket fönn. A képfelület jobb és bal irányban megszakad, kb. felerészben vízszintesen is hiányzik. Mindkét kéj) tematikája Szent György legendája. A bal oldalin koronás férfiak és nők kettős sora látható előrebiccent fejjel, szemben velük tornyos-gótikus épület előtt ujjával előremutató alak áll. A jobb oldalin a szent vértanúságot szenved. Faállványra kötözött meztelen testét fémboronával marcangolják, arrébb felemelt kardú figura előtt görnyed, a kínzás után lefejezik. Ezek a képek is fekete hátterűek, a felhasznált színek is azonosak a déli falon talált képével. Amíg azonban annál az arcrészek és ujjak festéséhez a testszínnek egy sötétebb változatát használta a festő, itt ezeket kemény feketével rajzolta. A szentélyben talált, monstranciát tartó angyalpár festése hasonló a női szentet ábrázoló képéhez, szintúgy a diadalív hevederén kibontott alakéhoz. Itt a festéknyomok arra utalnak, hogy a hevederen fekete hátterű mandorlasorban szentek alakjai vonultak. Sajnos, csak egyet sikerült kibontani teljes épségben. A templom igazi különlegessége mégsem a - feltételezés szerint — két festő által nem egy időben készített középkori freskóegyüttes töredéke, hanem a XVIII. század elejéről származó ornamentális kifestés. Ekkor a meglazult, sokat ázott, morzsalékos régi vakolatot leverték — a képeknek ártó szándék nélkül —, és újjal pótolták, majd a megtartott szilárd felületekkel együtt kétszer bemeszelték. Erre került az a játékosan könnyed népi kifestés, amely most egyedülállóan értékes. A hajóban talált apró festéknyomok arra utalnak, hogy az egész templombelsőt így díszítették. A szentély teljes felületét sikerült feltárni, és a kisebb-nagyobb hiányokat az ismétlődő motívum alapján pótolni. A sárgás-fehér mész alapra vörös és kék festékkel ,,írta" a festő életfák függőleges szárából két irányban kígyózó, hullámzó virágos-leveles indáit. Porzós virágok, tulipánok, nyolc szirmú virágok váltják egymást a bal, a szemközti és a jobb oldalon. Köztük hármas, liliomra emlékeztető, és egy-egy, a vonalvezetést hajlékonyan követő levél és kacs. A diadalív hevederére festett két virágfa gyökeres gumóból nő ki. Alatta, egymással szemben egy kék és egy vörös madár magokat csipeget. Párkány magasságban, kék sávok között, leveles indafríz zárja az együttest. Az abla15* 227