Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - Koppány Tibor: A somlószőlősi r.k. templom helyreállítása

lasztószalagját találtuk meg 1968-ban, s így a képmező méreteit is rögzíthetjük. A falkutatás, majd azt követően a freskórestaurálás idején egyaránt megállapítható volt, hogy a képmező 1965-ig ép volt, és a sekrestyeajtó törése alkalmával pusztult el. A kb. 2x2,40 m méretű falképből a jobb oldalán álló, felemelt kezű nőalak maradt meg, véleményünk szerint a sárkánytól megszabadított királyleány alakja. A kép elpusztult része eszerint Szent Györgynek a sárkányt legyőző lovas alakját ábrázolhatta. A töredékeiben megmaradt képmezőtől jobbra-balra és az ezek feletti mezőkön képzelhetjük el a legenda első részének jeleneteit: Szent György megjelenik a város előtt, a királyleány övével megkötözött, legyőzött sárkányt szelíd kutyaként vezeti a város elé, a király és a nép megkeresztelése, a király által hálából emeltetett templom oltáráról gyógyító erejű forrás fakad. A sorozat felső részének közepén nyílott az általunk feltárt nagyméretű gótikus ablak, amelyet a freskók készítésekor, azok jobb megvilágítása érdekében törhettek (211. kép). Az északi falon talált töredékekből nyolc képmezőből álló, kétsoros falképet rekonstruálhatunk, amely a Szent György-legenda második részét, a szent megkínzását és halálát ábrázolta. A feltárt két képmező töredéke közül a bal oldalin a Dacianus helytartó trónusa előtt álló és keresztény hitét megvalló Szent Györgyöt, mögötte az egy hónap alatt kivégzett tizen hétezer mártírt jelképező 17 mártírkoronás férfi- és nőalakot látjuk. A jobb oldali a templom névadó szentjének kínszenvedését és halálát mutatja: a választósáv szélén glóriás feje, emögött villás oszlopokra fektetett gerendára felkötözött alakja, amint vasfésűvel tépik testét, és ettől jobbra feje látszik, felette a lefejezéséhez kardot felemelő alak felső részével (212. kép). A megmaradt képrészlettől balra a legenda által felsorolt alábbi jeleneteket gondolhatjuk: Szent György kiüríti a méregpoharat, amely nem árt neki —, kerékbe akarják törni, de a kerék törik össze —, olvasztott ólommal telt üstbe ültetik, amelybe mint kellemes fürdőbe lép be —, imádságára a római templom istenszobrai ledőlnek , lóhoz kötözve hurcolják , álmában megjelenik előtte Isten, és mártírkoszorút ígér neki.

18 A diadalív belső oldalára festett kétszer négy, csepp alakú mezőben nőalakok valószínűleg Szent György kínzásának eszközeit tartották, a diadalív közepén talán a szent feje vagy őt jelképező festmény lehetett (213. kép). A töredékekből csak elméletileg így rekonstruált freskc)ciklus jé) művészi szinten megalkotott falfestmény lehetett. Festésmódja, formavilága jellegzetesen Anjou-kori. A képmezőket keretező piros-fehér-fekete gyémántmetszéses szalag az esztergomi kápolnának a XIV. század közepén festett nagy freskóciklusára utal, az alakok egész felfog kompozíció lényege itáliai iskolázottságú festőkre vall. A déli oldal elegáns, finom nő215. kép. A szentélyboltozat nézete alulról alakját jól képzett művész alkotta, az északi festmények provinciális képzettségű festő művei. Az eddigiekben vázolt freskóciklus megalkotása olyan művészi feladat volt, amelynek megrendelője nem lehetett paraszti faluközösség még a XIV. században sem. A freskók olaszos hatást mutató jellege, Esztergomra utaló jegyei a nagy művészi központokhoz közelálló mecénást sejtetnek. Ezért véljük mögöttük az új földesúr Vezsenyieket, közöttük is Lászlót, Nagy Lajos és Mária királynő, majd Zsigmond király belső udvari emberét, étekfogó mesterét, a pécselyi ún. Zádorvár és a nagyvázsonyi vár első szakaszának feltételezett építtetőjét.

49 A templom XVI —XVII. századi sorsát nem ismerjük. Tudjuk, hogy a falu többszöri időleges pusztulása ellenére sem néptelenedett el. A felszabadító háborúk után újból virágzó település volt, amelyet 1716-tól egyes összeírások mezővárosként emlegettek.

50 Az 1698-as egyházlátogatási jegyzőkönyv szavaiból azonban arra következtethetünk, hogy a megismétlődő törökdúlások hatására a templom pusztulásnak indult. Kórusa teljesen elpusztult, cserépfedése, tetőzete elhanyagolt, rossz volt. Említettük, hogy az összeírok a környék meglátogatott templomai között, Felsőiszkáz működő katolikus plébániatemploma és annak filiái kivételével, csak Somlószőlősről je-