Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - Koppány Tibor: A somlószőlősi r.k. templom helyreállítása

gyezték fel a templom titulusát. A XVI. század 30—40-es éveitől az evangélikusok által használt templomok egykori védőszentjeire Szőlős kivételével sehol nem emlékeztek már. A falkutatás és a falképrestaurálás alkalmával megállapíthattuk, hogy a középkori falképeken átmeszelés nem volt, azokat olyan egységes vakolatréteg fedte, amely a XVIII. század elején végzett újjáépítés idején készített épületrészek első vakolórétege volt. Mindebből arra következtethetünk, hogy a freskók egy részét az 1698-ban Szőlősön járt összeírók még látták. A falképekből egyébként az is megállapítható volt, hogy a templom egy vagy több alkalommal leégett, és huzamosabb ideig tető nélkül állott. Valamelyik török kori újjáépítéséhez tartozott az a déli, nyitott előcsarnok, amelynek alapfalai az Agnus Dei domborműves kapu előtt a külső tereprendezés közben kerültek elő. 1725-ben, amint a Zichyek által kötött, erre vonatkozó szerződésekből láthattuk, újjáépítették a templom romos tornyát. A hajó, a szentélv és a torony új tetőt és tetőfedést kapott, két pilléren álló új kórust emeltek a hajóban, az oltárra az 216. kép. A diadalív vallanak részlete ösküi templom mintájára a városlődi Milner asztalos új felépítményt készített. A falkutatás eredményeiből tudjuk, hogy a templom belsejét és nyilván külsejét is újravakolták. Vakolás előtt a XVI XVII. századi javításokkal együtt a középkori falképekből is sokat leverhettek. Az új, a középkorinál rosszabb minőségű vakolásra készült a helyreállításkor előkerült népi ízű festés, a szentély tulipános-virágos lugasa, a diadalív geometrikus és a hajó csak nyomokban megtalált alakos díszítése. Az északi hajófalon látható Szent György-legenda töredéktől lefelé, a barokk vakolaton — amint már említettük sugárkoszorús Mária-fej töredéke került elő. Ebből és a fentebb leírt, a középkori freskókat első rétegként borító vakolatból állapíthattuk meg a barokk kifestés korát, és azt az 1725 körüli évekre rögzíthettük. A kétségtelenül sok reneszánsz hagyományt őrző korai barokk falfestés még az előző század formavilágát tükrözi, és így rokona Csempeszkopács és Pápóc templomaiban feltárt XVII. századi falfestményeknek. Felfogásban és alakításban jelenleg nemcsak a Dunántúlnak, hanem a hazai művészetnek is egyedülálló emléke (214 217. kép). A történeti adatok alapján az 1760-as évekre helyezhetjük az északi sekrestye építését. Ekkor falazták be a szentély középkori ablakait, illetve újat törtek déli oldalára, és új tetőt is kapott a templom. Az állandó javításokon (pl. 1771) kívül száz évig semmi változás nem történt a templom építményében, csupán a szentély kifestését meszelték át már a XVIII. században. 1877-ben a templom déli oldalára a Zichy család Ferraris-ága által építtetett kriptát emelték a lebontott körítőfal anyagából. Ekkor épült a falu felett húzódó dombon a ma is álló, romantikus stílusú egyemeletes kastély is. A kriptával eltakarták a gó/tikus bővítés három kicsi és egy nagyméretű ablakát. A templom belseje sötét lett, ezért 1882-ben a román ablakokat befalazva új, romantikus részletkiképzésű nagy ablakokat törtek a hajó déli és északi falába. Ettől kezdve lényegtelen tatarozás-karbantartás történt csak a templomon az 1965-ben megkezdett helyreállításig. A templom helyreállítása

51 két szakaszban történt. 1965—66-ban az egyházközség és a plébánia készíttette az új tetőt, amelyre a szentély felett műemléki palából, a hajó felett pedig hódfarkú cserépből készült új fedés. A második szakasz az OMF által 1969 —1971-ben végzett helyreállítás volt. A somlószőlősi templom minden történeti, építészeti és művészettörténeti értéke mellett is falusi templom, amelyet falusi igényeknek, falusi méretekkel, anyagokkal és eszközökkel építettek. Egyszerű, funkcionális szűkszavúsággal 'alkotott alaprajza és tömege, minden különösebb építészeti gazdagságot nélkülöző részletformái már-már a középkori népi építészet körébe utalják. Ezt a jellegét nem törik meg freskói sem, barokk kifestésé pedig még jobban aláhúzza. Éppen ezért