Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - Koppány Tibor: A somlószőlősi r.k. templom helyreállítása

alapozásából egyértelműen rekonstruálhatjuk. A nagyméretű pilléralapokból talán nem túlzás a karzat felett emelkedő kisebb toronyra következtetnünk. Az elpusztult szentély minden valószínűség szerint félköríves alaprajzú volt, déli és keleti oldalán egy-egy ablakkal. Ezt a templomformát a XII—XIII. századi Magyarországon mindenütt megtaláljuk, még méreteikben is közel hasonlóak. Fejlődéstörténetük, kialakulásuk kutatása és feldolgozása azonban még a jövő feladata, éppen ezért csak annyit mondhatunk, hogy a XII. század második fele és a XIII. század vége közötti időkben bármikor épülhetett

43 (208. kép). A második periódus, a gótikus bővítés építésének korát már könnyebb megközelítenünk. Ha leválasztjuk az első periódustól, olyan templom áll előttünk, amely méreteiben, alaprajzi arányaiban, sőt részleteiben is közelebb áll a megszokott román kori templomokhoz, mint a gótikusokhoz. Gótikára csak sokszög alaprajzú, támpillér nélküli szentélye és ablakainak, diadalívének csúcsívei emlékeztetnek. Kisméretű, román jellegű résablakainak elhelyezése (a déli homlokzaton 3, és egy-egy a szentély három oldalán) az előző stílus idején megszokott, berögződött építési szabályokat mutatja. A szentélyben feltárt két festett fel214. kép. A szentély barokk fi szentelési kereszt formája és színei is Árpád-kori templomainkból ismert megoldásra vallanak (209. kép). Mindezek alapján a gótikus bővítést és a nyugati torony építését még a XIII. század végére kell időzítenünk. Ez pedig azt jelenti, hogy a román kori első templomot a század elejére, talán a XII. század végére helyezhetjük. Ennek a kormeghatározásnak nem mond ellene a déli kapu timpanon domborműve sem.

44 A nyugat-dunántúli Agnus Dei kaputípusok egy részéről már a korábbi kutatás is úgy vélte, hogy azok a XIII. század első feléből származnak. A somlószőlősi templommal egy időben végzett zalaszentmihályfai helyreállítás építéstörténeti tapasztalatai az ottani timpanondomborművel kapcsolatban ezt megerősítették.

45 Ezért úgy gondoljuk, a Vas, Zala és Veszprém megyékben egyaránt megtalálható, a falusi templomok kedvelt kapudíszítő motívumként használt Agnus Dei ábrázolás az eddigi véleménnyel szemben nem a jáki apátsági templom déli kapujának hatására terjedt el a Dunántúl nyugati felében bár erre is van példa — , hanem a téma vándorlása Jakon fejeződött be, ott érte el művészi kifejezőformájának legmagasabb szintjét a XIII. század közepén

40 (210. kép). Az első periódus építését azért is kell korábbra helyeznünk, mert másképp aligha lenne érthető a templom rövid időn belüli kettőzése. Még így is nehezen hihető, hogy az Árpád-kori Szőlős népessége egy évszázad alatt megkétszereződött volna, hacsak nem az történt, hogy a tihanyi apátság Szőlősének lakói megfelelő gazdasági lehetőségek hiányában az udvarnokok Szőlősére költöztek, pusztán hagyva régebbi településüket. A XIII. század végén és a XIV. században országos méretű település-pusztásodás ismert formája játszódhatott le Szőlősön is, ahogy azt az idézett okleveles adatokból is láthattuk.

47 A templom körüli temetőt a hosszában megkettőzött templom körül valószínűleg a XIV. században vették körül kőfallal. A fallal körülvett templomot a középkor századaiban nem módosították, változatlan formában állt a török hódoltság idejéig. A XIV. század vége felé a falu új földesurai, a Vezsenyiek, belsejét kifestették. Az északi és a déli hajófalakon, valamint a diadalíven töredékesen megmaradt falfestmények az ábrázolásból megállapíthatóan Szent György legendáját örökítették meg. A témaválasztás érthető, nemcsak az 1698-as egyházlátogatás jegyzőkönyve, hanem az 1469-ből fennmaradt oklevél is arról beszél, hogy a. nagyszőlősi templomot Szent György mártír tiszteletére szentelték. A falképek közül a hajó déli falán levők valószínűleg a Szent György-legenda első részét, a sárkány viadalt ábrázolták egymás felett két sorban, öt vagy hét képben. Az alsó sor középső mezője lehetett az a töredék, amely az új sekrestyeajtó mellett került elő. Ennek a képmezőnek bal oldali és felső vá-