Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - Schőnerné Puszati Ilona: A mecseknádasdi Szent István-templom helyreállítása

194. kép. Az élj sekrestye és az északi homlokzat helyreállítás vitéin befalazott fogsoros párkányt, a sérült részeket kiegészítettük, és az egyes téglákat gondosan letisztítottuk. A XIII. századi feltárt alapfalak és az E-i homlokzaton felmért födém és tetőlenyomatok alapján ismét felépítettük az elbontott sekrestyét kis méretű téglából (194. kép). A templomot É-i oldalon megtámasztó tömegre statikai okokból is szükség volt, de nagyon lényegesnek tartottuk a többszöri átépítés miatt rendkívül zavaros homlokzati részlet rendezését is. A második építési periódusban az első templom tömegéhez tartozó sekrestye megtartása indokolja az új, K-i iránybati eltolva épített diadalív furcsa, fakonzolos kiváltását. A sekrestye visszaállításával vált igazán érthetővé a belső oldalon bemutatott első É-i ajtónyílás funkciója. A templomhajó ÉK-i sarkában a burkolatban jelentkező templomalaprajznál jól látszik, hogy ez a nyílás az egykori szentélybe vezetett a sekrestyéből. Nagyon fontosnak tartjuk a sekrestye újraépítését funkcionális okokból is. A Szent Istvántemplom a 6-os számú főközlekedési út közvetlen szomszédságában, olyan kiemelt helyen áll, hogy feltétlenül számítani lehet nagyobb idegenforgalmi érdeklődésre a helyreállítás befejezése után. Ugyanakkor az épület egy ma is funkcionáló temető halottas kápolnája, egyben a temetési szertartáshoz szükséges felszerelési tárgyak elhelyezésére is szolgál. Eddig ezeket a felszerelési tárgyakat a templom hajójában tárolták. Most az új sekrestye megépítésével mód nyílik arra, hogy az esztétikailag nem kedvező tárgyakat kevésbé feltűnően helyezzék el. A sekrestye külső homlokzatát a templomtól eltérően nem vakoltuk be, a falak mindössze fehér meszelést kaptak, azért, hogy mindenki számára érzékletes legyen eredetitől eltérő építőanyaguk. Tudatosan törekszünk az új hozzáépítés és az eredeti épületrészek megkülönböztetésére. A középkori periódusok közül leginkább a XIV. századi templom maradt meg, de szólnunk 195. kép. A déli homlokzat kutatás után