Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - Schőnerné Puszati Ilona: A mecseknádasdi Szent István-templom helyreállítása

kell mindazokról a későbbi építkezésekről, amelyek ezt a templomot módosították. Amikor a török kivonulása után a templomot plébániatemplomként újjáépítették, az akkori szemléletnek megfelelően a középkori templomon kisebbnagyobb átépítések készültek.

1 A templombelsőben leginkább a szentély maradt meg XIV. századi állapotában. Sértetlenül megvan a kőkeretes sekrestyeajtó-, a szentélyboltozat és a félköríves diadalív, hajó felőli oldalán freskómaradványokkal. A padlót mintegy 60 cm-rel feltöltötték, és új téglaoltárt emeltek a befalazott K-i ablak tengelyében. Elfalazták az egykori pasztofórium maradványát. Leglényegesebb átépítés a szentélyben a D i oldalon tört íves kora barokk ablak, amelynek készítésekor a kávákkal együtt az alatta levő ülőfülke felső ívét is újrafalazták az eredeti, feltehetően csúcsíves vagy félköríves forma helyett barokk szegmensívvel. Az ülőfülkébe később ruhásszekrényt építettek be. A templom hajója nagymértékben tönkrement a török háborúk időszakában. A D-i homlokzat kutatásakor a falszövet különbözősége alapján szinte egyértelműen megállapítható volt a fal középső részének erős kiomlása (195. kép). A homlokzatnak kb. 1

I<1-'AC\ részét a középső ablakkal és a bejárati ajtó keretének újbóli, nem hibátlan összerakásával a XVIII. században építették. Az új, középső ablak mérete lényegesen nagyobb lett a két szélső ablaknál, bár a belső kávát, illetve a K-i hajóablak felső harmadát ezeknél is átalakították. Ugyanekkor a hajó E-i oldalán is nyitottak egy, a középső D-i ablakkal azonos nagyságú ablakot. Magyarázat lehet ezeknek az ablakoknak a méretére, hogy ekkor a hajó hátsó részében egy ma már nyomaiban sem látható, de irodalomból és régi ábrázolásokból ismert duplaszintes fa karzatot építettek be a templomi férőhelyek növelésére.

2 A karzat tömege miatt volt szükség nagyobb belső megvilágításra. Ezt az általunk kora barokknak nevezett török utáni építkezést semmiképpen nem tekinthetjük a középkoriakkal azonos nívójúnak. Feltehető, hogy idő hiányában, valószínűleg komolyabb hozzáértés nélkül, helyi módszerekkel, egyik napról a másikra állították helyre a megrongálódott épületet, csaknem minden stílusigény nélkül. A nívódifferencia szinte az összes e korból maradt részleteknél érzékelhető. Egyik kirívó példa a tető, amit ebben az időszakban készítettek. A nagyon alacsony hajlásszögű, rossz konstrukciójú fedélszék építésekor eltüntették a hajó és szentély közti oromfalat, és a szentély párkányát a hajóval azonos magasságra emelték. Feltehető, hogy a fedélszéken eredetileg zsindelyfedés volt, ezért olyan gyönge a faszerkezet. Ugyanakkor készült a hajó fafödémé is, szintén nagyon igénytelen anyagból, teljesen eltüntetve a középkori párkány és födém nyomait. A kora barokk építkezés alkalmával épült a torony felső része három, a középkoriaknál lényegesen nagyobb íves ablakkal. Ekkor törték a to196. kép. A templombelső a helyreállítás megkezdése előtt rony Ny-i falába a belül szegmensíves kávájú, kívül fagerendával kiváltott toronyajtót. Röviden szólnunk kell még a XX. sz. elején, pontosabban 1936 —38-ban folyt építkezésről.

3 A valószínűleg nagyon megrokkant templomot az egyes helyeken akkor még érvényben levő műemlékvédelmi elvek szerint „restaurálták". Műszakilag elsősorban a fedélszék és a tető javítása lehetett a legfontosabb. A gyenge barokk fedélszéket két helyen alátámasztották, a zsindely helyére cserépfedés került, a födémet hatalmas gömbfákkal kiváltották, és a régi alá mintegy 60 centiméterrel új fafödémet húztak. A templom belsejében kibontották a barokk fa karzatot, és átalakították az épület szinte összes ablakát. A szentély két oldalára egy-egy csúcsíves neogót, az egykori barokk hajóablakok helyére neoromán ablakok kerültek. Befalazták a középkori sekrestyeajtót, a rozoga sekrestyét elbontották. Ekkor készült a templom régészeti kutatása során megbontott téglapadló is (196. kép). A középkori templom átépítéséről mindezt azért mondottuk el, hogy az azóta készült munkák ismeretében szólhassunk a XIV. századi templomon általunk végzett felújításról. Ma a múlt minden korszakának építészeti dokumentumát műemléki, történeti és esztétikai jelentőségének megfelelően értékeljük, ezért törekszünk a középkor utáni építési periódusok eredményeit is — érté-