Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - H. Vladár Ágnes: A zalaszentmihályfai r.k. templom helyreállítása

154/b. A templom a XIII. sz. végén átépített szentéllyel alapján működik: a vésett hornyok révén kialakított függőleges járatok alul — a fal helyenkénti átfúrásával kifelé a szabadba, felül pedig a padlószinttől számítva 2,5 m magasságban a hajó belső terébe nyílnak, és a fal állandó levegőzését biztosítják. A nyílásokat a fal mindkét oldalán 10/10 cm-es mázatlan kerámia szellőzőrácsokkal fedtük, amelyeket a homlokzatok meszelésekor szintén átfestettek. A templom és a szentély északi falát a lejtős, agyag talajú terepen idefolyó felszíni víz áztatta állandóan, s főként emiatt vált csaknem lucskossá kívül-belül. Ismerve korábbi állapotát, megállapíthatjuk, hogy a szellőzőrendszer az építés óta eltelt két év alatt jól működött. A nedvességnek a falakba alulról, kapillaritás útján történő felszivárgása megakadályozására új eljárás kísérleti jellegű alkalmazására került sor, melynek során a falakat lábazati magasságban speciális technológia szerint hígított műgyantával telítették. A módszer lényege, hogy a falazat pórusait nem zárja el, szellőzését nem gátolja, de a szivárgó nedvesség útját elzárja.

10 A vasgerendás födém elbontásakor a hajó keleti falán, a szentély íve fölött festésnyomok látszottak. A szakszerű feltárás eredményeként mélykék és vörös színű barokk felirat mutatkozott. Födém felőli sorának felső része sajnos hiányzott, a falhoz illesztett vasgerenda sérthette meg a poroszsüvegfödém építésekor, az alsó sor azonban az első néhány betű kivételével ép, ill. kiegészíthető volt, s azt közli, hogy a templomot Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelték. A templom belsejében, ahol állékony foltokban volt meg, gondosan megőriztük a korábbi vakolatot, így különösen a karzaton, a szükséges kiegészítéseket hozzádolgozva. A két feltárt félköríves román kori hajóablak