Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - H. Vladár Ágnes: A zalaszentmihályfai r.k. templom helyreállítása

154/a. A templom eredeti tömegének rekonstrukciója (XIII. sz. eleje) merni a torz arányok miatt, egyedül a torony felső szintjén levő hármasablak jelzi eredetét (154/c kép)A helyreállítás fő célja és szempontja éppen ezért a román kori templom eredeti tömegének, különösképpen pedig belső térhatásának rekonstruálása a faragottkő-részek restaurálása, visszahelyezése volt. E feladatok megoldását az előzőkben ismertetett falkutatás és régészeti feltárás eredményei nagyrészt lehetővé is tették. A helyreállítási munka a szükséges bontásokkal kezdődött: a templom belsejéből kikerült a század elején épült fakarzat, öntöttvas tartóoszlopok és az ácsolt lépcső (155. kép). A cementlap-burkolat felbontása után a hajó szintjét mintegy 20 cm-rel süllyesztettük, a régészeti kutatás során megtalált román kori nívónak megfelelően. A bádogfedés, a rossz állapotú fedélszék, a vasgerendás poroszsüveg-födém és a fakarzat elbontása után a templomhajó megszabadult az idegen elemektől, s nyomban kedvezőbb benyomást keltett még átmeneti, tető nélküli állapotában is (156. kép). Ekkor jól meg lehetett figyelni a hajó és a torony építészeti kapcsolatát, s az is szembetűnően megmutatkozott, hogy az alsó hármas ív közül a szélső kettő miből adódik. A toronytestet ezek a kis fesztávú ívek támasztják, vagy inkább ékelik ki a hajó északi és déli falához. A kedvező száraz, meleg időjárást kihasználva a templom nyitva is maradt egy ideig, hogy a nedves északi fal kiszáradása ezúton is meggyorsuljon. Ennek műszaki megoldásaként itt és a szentély ugyancsak átnedvesedett falában szellőzőrendszert létesítettünk, mely az ismert kürtő-elv