Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - H. Vladár Ágnes: A zalaszentmihályfai r.k. templom helyreállítása

Bogyay Tamás írja, hogy a tehénfejnek „állítás szerint párja is volt az északi résablak felett".

8 Ez 1937-ben már nem volt meg, de az állítás helyénvalónak látszik, mivel — két hármasablak feltételezése esetén - még két vállkőre volt szükség. Lehetséges, sőt vakSszínű azonban az is, hogy nemcsak a nyugati és a déli, hanem a keleti oldalon is voltak román kori nyílások. A két állatfejes kő magassága közel azonos, de a fejek hossza, valamint az oszlopfő kiképzése eltérő, ezért különböző ablakokhoz tartozhattak. Az említett résablak a torony északi falában van, ugyan ilyet találunk az alatta levő szinten is, a nyugati oldalon. A XIII. század végén a félköríves, kisméretű szentély helyett hosszú, nyújtott alaprajzú egyeneszáródású szentélyt építettek (154/b kép). Ehhez a periódushoz igen keskeny, rézsűs, magasan levő ablakok tartoztak, a belső tér felé pedig szélesebb diadalív. A barokk szentélylépcsőként másodlagosan felhasznált, 3-as jelű kő (lásd a 147. képet) az egyenes záródású szentély diadalívének vállköve, párkányköve lehetett. Hasonló jellegű diadalívkiképzést találunk az ugyancsak Zala megyében levő becsehely- pólai templomnál: a vállnál levő tagozat a templomhajó felé golyvázott, ezáltal az ívet a diadalív síkjánál beljebb ugratott falsáv keretezi. Mint az előbbiekben már tárgyaltuk, a XVIII. század közepén a templom romosán állt. A barokk helyreállítás eredeti arányait megváltoztatta, teljesen deformálta. A falak magassága jelentősen csökkent, a torony egy szinttel alacsonyabb lett, a belső tér födémé elvágta a karzat íveit, a lapos, alacsony hajlású fedélszék egy gerinc alá fogta a szentélyt a templom hajé) val (154/c kép). A támpilléres szentélyt az előző, egyeneszáródású szentély rombadőlése miatt építhették, de felhasználták annak hajóhoz csatlakozó, majdnem párkánymagasságig megmaradt csonkjait. Az északi falmaradványba rézsűs ablakot véstek, amely olyan keskeny résablak, hogy a korábbi megfigyelés joggal tarthatta középkori eredetűnek.

9 Ugyanakkor bővítették a karzat középső ablakát és boltozták be a belső toronyaljat. A belső padlószintet feltöltötték, és a szentély nívóját egy lépcsőfokkal magasabban képezték ki. E szentélylépcsőhöz felhasznált 1. jelű középkori ablak-szemöldökkő a karzat eredeti ablakához tartozhatott. Amikor ehelyett szélesebb szegmentíves ablakot bontottak, a feleslegessé váló íves követ - a másik két középkori kővel együtt - felhasználták másodlagosan . 1923-ig, a sekrestye építésén kívül - mely a XIX. században, 1830 után készült - nagyobb munkát nem végeztek a templomon. Ekkor a barokk kori fedélszék és fedés állapota tehette szükségessé azok cseréjét. A belső tér fafödémét acélgerendák közötti poroszsüveg-boltozat váltotta fel, a tetőre és a hegyes csúcsban végződő toronysisakra bádogfedés került. A középkori templom külsejére déli oldalról nem is lehet ráis151. kép. A kosfejes vállkő alulnézetben, kibontás után 153. kép. A tehénfejes vállkő oldalnézetben, kibontás után 152. kép. A két állatfejes vállkő elölnézetben