Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - H. Vladár Ágnes: A zalaszentmihályfai r.k. templom helyreállítása

resztül történt. A belső tér nyugati oldalát az ívekkel áttört, falusi „Westwerk"-nek is nevezhető toronyfal képezte, az emeleti karzatra (egyben a torony első szintjére) a déli oldalon levő falépcső vezetett. Kellő megvilágítását középtengelyben, az ülőgerendák fölött elhelyezett ablaka biztosította. Az innen jövő fény — a templomhajó nyugati homlokzatát hátulról érő ellenfény finoman kiemelte a karzat szélesnyílású homlokívét, Ez eredeti állapotában tágasabbnak hatott a mainál, a nyílást jobbról és balról beszűkítő mellvédszakasz későbbi, de még középkori hozz át ét, s közéjen a fesztáv kétnegyed részét szabadon hagyva változatlanul lehetővé tette a lelátást az ülőgerendáktól a szentélyig. Feltehetően biztonsági okokból készítették. Az említett karzatablak nem azonos a mai formával, ennél keskenyebb, félköríves, rézsűs nyílás volt, a barokk kori szentély lépcsőjeként felhasznált román kori ablak-szemöldökkő (1 jelű kő) lehetett a helyén. A templom megjelenését, szerkezetét meghatározó tornyot külön kell elemeznünk, hogy a templom egykor teljes, román kori formáját felvázolhassuk. A torony nyugati homlokzatán keskeny, hosszú résablak van, a következő ma legfelső — toronyszint nyugati és déli falát törik át a román kori hármasablakok. A helyreállítási munka során végeztük el a hevenyészetten összerakott darabok szétszedését, letisztítását. A nyugati ablak hatszögletű idomtégla ablakosztói közül a déli oszlop alatt magas, középen enyhén hornyolt talplemezen levő nyolcleveles lábazat volt, feltehetően ugyanilyen lehetett a másik is, ennek tagozatai sajnos szétfagytak (148. kép). A déli hármasablak oszlopai két-két hengeres darabból álltak, ezek közül a keleti oszlopocska darabjai elkeskenyedő, tehát valamikor fejezet alatti végükkel voltak összefordítva. Alatta egyszerű sarokieveles lábazat volt, melynek profilja egyezik a román kapu bélletoszlopainak lábazati profiljával. E lábazat alatt három tégladarabot helyeztek el, a támasz csak így adta ki a nyílás teljes magasságát. A déli hármasablak másik, nyugat felőli oszlopa viszont hosszanti oldalán fekvő négyzetes hasáb két véglapjától induló, fent lekerekített hajlattagos, fordított helyzetben levő vállkövön állt. A lekerekített ívek fölött körülfutó pálca-profilos nyaktag révén a darab egy kockafejezet és vállkő méreteit és formáit egyesítette magában (149. és 150. kép). A két hármasablak részei közül ez volt az egyetlen tartóelem. A korábbi megállapítást, mely szerint ,,az oszlopokon viszont fejezetek vagy vállkövekúgy látszik, nem voltak"

6

, e közelebbi vizsgálat eredményeként módosítanunk kell. A falkutatás legérdekesebb fázisa volt az eddig találgatások tárgyát képező két állatfejes kő kibontása. A torony északnyugati sarkán átlósan elhelyezett faragvány kosfej volt, befalazott része sima hasábforma, felső lapjának mérete azonos a torony déli hármasablakának leírt vállkövével. Az állatfej 4B, Flolnèzet 147. kép. Másodlagosan, szentélylépcsőként beépített középkori faragott kövek: 1 — román kori ablak-szemöldök, 2 — \\ — párkányelemek alatt egyszerű, hajlattagos fejezet, pálcaprofilos nyaktagján spirál rovátkolás, a figurális résszel egy darabból faragva (151 — 152. kép). A déli ablak fölötti kőből már kibontás előtt is megállapíthattuk, hogy tehénfejet ábrázol. Miután körben letisztítottuk a vakolatot, az is látszott, hogy az állatfej alatt a kosfejhez hasonló módon szintén oszlopfej van, mely nyolc, két mély erezetű, végén erősen legömbölyített bimbószerű levélből áll. A faragvány kiemelése, letisztítása után meglepetéssel láttuk, hogy ez a figurális vállkő teljes állatalakot mutat, hátsó lábai, farka, törzse révén valódi „kerek szobor". Teste fölött elnagyolt tagozattal szélesített felső lapja azonos méretű a kosfej tömbjének felületével. A tehémfejet ugyanabból a kőből faragták, mint a kosfejet, csak azt kedvezőtlenebb északi irányú másodlagos helyzete miatt az időjárás jobban megviselte (153. kép). Ezek után nem volt kétséges, hogy az állatfejes kövek a templom tornyának hármasablakaihoz ír 163