Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - Barcza Géza: A magyar műemlékvédelem fejlődése a jogszabályok tükrében 1964-1972

A MŰEMLÉKEK FENNTARTÁSA A műemlékvédelem egyik legfontosabb feladata, a műemléki védettség alatt álló építmények épségben és a jelleg megváltoztatása nélkül vak) fenntartásának biztosítása. Ezt a feladatot a műemléki hatóság egyrészt a műemléki ható-sági engedélyezés során, másrészt a saját költségvetési kerete terhére történő közvetlen helyreállítások, állagmegóvások elvégzésével, illetőleg a külső szervek által végzett ilyen jellegű munkák anyagi támogatása útján látja el. Az építésügyi törvény a telek és az építmény jókarbantartását, illetőleg fenntartását, az építmény állapotának és állékonyságának időszakonkénti felülvizsgálását a tulajdonos kötelességévé teszi.

27 Ez az általános szabály ugyanúgy vonatkozik a műemléki védettségű építményekre, mint bármely más ingatlanra. Ha a védett építmény tulajdonosa — kezelője, használója — az őt terhelő fenntartási kötelezettséget nem teljesíti, az építésügyi hatóság elrendelheti az építmény felújítását, helyreállítását. A miniszteri végrehajtási rendelet

28 a fenntartásra kötelezés szabályait lényegileg az eddigi rendszernek megfelelően határozta meg, új azonban az a szemléleti mód, mely a műemléki hatóság szerepét e vonatkozásban is növeli. Az építésügyi hatóság ugyanis a fenntartásra kötelezés kapcsán nem jogosult mérlegelni az intézkedés szükségességét, ha a műemléki érdekeket érvényesítő műemléki hatóság állást foglalt az intézkedést illetően, s ilyenkor köteles megtenni a műemléki érdekek védelmében hatósági kezdeményezéseit. Az építésügyi hatóság a tulajdonost (kezelőt, használót) kötelezettsége teljesítésére ismétlődő bírság kiszabásával, valamint szabálysértési eljárás megindításával szoríthatja rá, ennek eredménytelensége esetén azonban jogosult az elrendelt építési munkákat a kötelezett költségére és veszélyére el is végeztetni. A műemléki épületeknél a hatósági úton elvégeztethető munkák bonyolítási és elszámolási rendje az előző jogszabályokban nem volt rendezve. A műemlékvédelemről intézkedő miniszteri rendelet a személyi és vegyes tulajdonban levő laké)épületekre érvényes rendelkezések alkalmazását írta elő

29 azzal, hogy a lakóépületek helyreállítási költségeit a tanácsok, az egyéb építményekkel kapcsolatos munkálatok költségeit a műemléki hatóság köteles megelőlegezni. Ilyen esetben az építésügyi hatóság az elrendelt munkálatok lebonyolításával a műemléki hatóságot is megbízhatja. A műemlék hatásának zavartalan érvényesülése érdekében elrendelhető a védett építményt eléktelenítő, elcsúfító, vagy idegen részek stb. eltávolítása is. Ebben az esetben azonban figyelemmel kell lenni a népgazdaság érdekeire is. Mivel az építésügyi hatóság a műemléki hatóság megkeresése alapján a kért intézkedést köteles foganatosítani, a népgazdasági érdek mérlegelése a műemléki hatóság feladata. Ha a műemlékvédelem szempontjából szükségesnek vélt intézkedés olyan következményekkel járna, melyek a műemléki értéknövekedéssel és annak kultúrpolitikai jelentőségével nem állnak arányban, a műemlékvédelmi érdekeket alá kell rendelni a népgazdaság érdekeinek. Az építésügyi kormányrendelet

30 a műemléki épületeknél a költségek egy részének az állami költségvetés terhére történő átvállalására ad lehetőséget. Az átvállalásra akkor kerülhet sor a személyi tulajdonban levő épületek helyreállításánál, ha az elrendelt munkálatok a műemlék eredeti jellegének kifejezésére vagy hatásosabb érvényesülésére irányulnak.

31 Ha az elrendelt munkálatokat a tulajdonos elvégzi, követelheti az elvégzett munkálatok folytán az ingatlan értékében bekövetkezett emelkedés levonásával költségeinek megtérítését. Amennyiben az elrendelt munkálatokat az építésügyi hatóság végezteti el, a tulajdonos az ingatlan értékemelkedésének megfelelő összeget köteles megtéríteni. Az építésügyi törvény azon utalása,

32 hogy a kötelezett terhére történő helyreállítás alól a jogszabály kivételt tehet, az építésügyi kormányrendelet 19. § (3) bekezdésére vonatkozik. Az építésügyi törvény indokolása az általános szabály alóli kivétel szükségességét azzal magyarázza, hogy „méltánytalan lenne a kötelezettet olyan költségek viselésére kötelezni, amelyek az épület állagának védelmével, illetőleg fenntartásával kapcsolatban egyébként nem merültek volna fel". A miniszteri rendelet meghatározta a költségátvállalás részletes szabályait.

33 Ennek lényege az, hogy az építmény rendeltetésszerű használhatóságának fenntartásával, illetőleg fokozásával kapcsolatos költségek minden esetben a tulajdonost terhelik, míg az azon felüli - a műemléki érték megóvása miatt előálló költségeket a műemléki hatóság viseli. Tekintve, hogy az épület helyreállítására fordított összeg általában nem egyezik meg az épület értékében — ennek folytán beállott növekedéssel, külön kell vizsgálni a felmerült költségek alakulását. A rendeltetésszerű használhatósághoz szükséges munkák köre általában nem határozható meg. Ennek megállapítására mindig konkrétan, az adott épület felülvizsgálata alapján van lehetőség, mégpedig mindig a jelenkori igények és adottságok alapján. Nyilvánvaló, hogy egy falusi lakóháznál nem lehet a rendeltetésszerű használhatósághoz szükséges munkának minősíteni a szabadkémény, vagy a búboskemence, valamint a korszerűtlen kis ablakok helyreállítását, felújítását, hanem ez minden esetben műemléki érdekből előálló munkának tekintendő, melynél a költségek átvállalására nyílik lehetőség. Értéknövekedésnek mindig azt az összeget kell tekinteni, amennyivel az épület műszaki értéke