Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)
Tanulmányok - Kissné Nagypál Judit: Karcsa román kori templomának helyreállításáról
KAR CSA ROMÁN KORI TEMPLOMÁNAK HELYREÁLLÍTÁSÁRÓL Román kori építőművészetünk szép emlékét őrzi Északkelet-Magyarország egyik határközeli kisközsége: Karosa. A helyet — bár Sárospatakról, Új helyről autóbusszal könnyen elérhető — elkerülik a forgalmas turista útvonalak. A jelentős művészi értékkel, építéstörténeti érdekességgel bíró kis középkori templomra a meglepetés és felfedezés örömével bukkan rá az arrajáró. A szakemberek és műértők által azonban számon tartott emlék a hatvanas évek elején már méltatlanul elhanyagolt képet mutatott. Rossz állaga cselekvésre sürgetett. 1963-ban nyílt alkalmam a templom helyreállítására tervezési programot készíteni. * A történelem és az idő alakításainak, pusztításainak nyomait is magán viselő templom legutóbbi két katasztrófáját a múlt században élte át: az 1870. évi és 1873. évi tűzvészkor. 1874-ben a fedélszék nélküli s nyilván felmenő falazatában is megrongálódott emlék helyreállítására — talán már az 1872-ben megalakult műemlékvédelmi szervek agilitásának eredményeként — Schulek Frigyes készített a kor felfogásának megfelelő terveket (78. és 79. kép). Ezek azonban — feltehetően pénz hiányában — nem valósultak meg. (Hadd tegyem hozzá, hogy ebben az esetben : a mai kutató-tervező szerencséjére. így ugyanis nem nehezítette munkánkat a nagy eklektikus előd alkotásának tisztelete. Tágabb lehetőségünk nyílt az egyes periódusok feltárására.) 1896-ban — val<>színűleg helyi mesterek munkájaként - - lapos hajlású, erősen kontyolt, bádog fedésű, nyugati oldalán huszártornyos nyeregtető került a templomra; belsőben a karzatpillérek fejezetmagasságában, szinte azokra ültetett deszkamennyezet-lezárással. Rossz arányú tömegével, nyomott téralakításával rendkívül előnytelen és hamis képet nyújtott (80., 81. kép). A helyszíni bejáráskor tapasztaltuk, hogy bádogfedése már nagymértékben korrodált; az állandó beázások miatt fedélszéke korhadt; az eresz- és lefolyócsatornák hiányosak. A templom északnyugati sarokpillére egy közel ültetett fenyő gyökereitől kibillent. A rendezetlen terepszint s a tető hibái miatt a templom falai áztak; szentélyének befülledt, cementes vakolata táskásán mállott. A diadalív repedései, a hajó déli falának enyhe kidőlése s a szentély boltozatának torzulása egyéb szerkezeti hibákra is figyelmeztettek. Ebben az állapotban vettük „birtokba" a templomot, és kezdtük meg a munkát. A tervezési program a tapasztalt tények leírásán, a hibák megszüntetésére tett általános javaslaton kívül konkrétabb tervezői elképzelést még nem tartalmazhatott. Az alapos kutatás és régészeti feltárás szükségét leszögezve, annak eredményétől tette függővé a helyreállítás mértékét, koncepcióját. Annyit a szakirodalomból is tudtunk, és kutatás nélkül is szembeötlő volt, hogy a templom két jellegzetes tömegében, részletformáiban és anyagában is elkülönülő — főbb építési periódusban létesült. Korábbi része — a jelenlegi szentély — eredetileg szabadon álló, hatkaréjos rotunda volt, s téglából készült. Későbbi és befejezetlen a kváder falazatú hajó, melyet utólag, bővítésként, a feltételezés szerint kényszermegoldásként kapcsoltak egybe a körtemplommal. A szakirodalom e műemlékkel részletesebben keveset foglalkozott. Hasznos segítséget jelentett előtanulmányainkhoz Csányi Károly műegyetemi 77. kép. Karcsa. A nyugati karzatpillér kórusaiji alakos fejezete
