Magyar Műemlékvédelem 1971-1972 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 7. Budapest, 1974)

Tanulmányok - Várnai Dezső: Az esztergomi királyi palota építési szakaszai

A 100. számú jel ugyancsak a dunai erkély É-i falán az 5. kősor jobb 3. kövén (az elhelyező olló nyoma mellett) van. Formája negyedkörcikk, melynek függőleges sugara lefelé a duplájára hoszszabbított. A 102. sz. jel két függőleges vessző áthúzva, a dunai erkélyfolyosó D-i falán a 3. kőréteg bal 3. kövén található, súlyponti elhelyezésben. A 3. sz. jel, három párhuzamos vessző ferdén alulról átmetszve, ugyanitt, a bal 5. kövön látható,

1 azonos lehet az ugyanitt előforduló 8. és 10. sz. jellel, bár ezeknél az áthúzás eléggé bizonytalan . A második építési periódusban az első két kőfaragócsoporttól élesen elkülönül a kőfaragó jelek túlnyomó része, ezek feltétlenül egy újabb kőfaragócsoport megjelenését jelzik. Az 1187. évi tűzvész után megélénkült építkezések idején ideérkezett proto-reneszánsz iskolázottságú, délfrancia kőfaragó jelei lehetnek. A harmadik építési periódus első szakasza az 12o(i körüli időben kezdődhetett. Erre vall a XIII. század elején nálunk általánossá vált ciszter építészetben tapasztalható délfrancia és burgundi építészet hatása, a fejlett bordarendszer, oszlopfejek és lábazatok kiképzése. A kápolna együttesén előforduló kőfaragó jelek is ugyanezt tanúsítják. A padló alatti homlokzatrészt kialakító kőfaragé) alcsoport jelei inkább megelőzik, mint követik a tömegesen előforduló pentagrammás kőfaragójelekkel jellemezhető kőfaragócsoport működését. Lehetséges, hogy ezek csupán e csoport magyar segítőtársai voltak, akik befejezték az idegenből jöttek egységes kompozícióját, amit egyszerre kezdtek közösen építeni. A legnagyobb számban (18-szor) az ötágú csillagjel fordul elő ebben a szakaszban. Ügy vélem, a vezető vagy a tervező (fundáló) mesterjegye lehet. E feltevésemet látszik bizonyítani az a körülmény, hogy mindenütt exponált helyen, főleg belsőben, szemmagasságban, közép tájon található, továbbá, hogy csak ez a jel van tagozott kövön, mégpedig a kápolna főoltára mögötti ülőfülke (főpapi katedra) jobb ívkövének homloklapján, és végül, hogy az ún. „Magyar kőfaragó"-t ábrázoló oszlopfő alatti sarokkövön találjuk. Elgondolkoztató továbbá a magyar lábméret 1

/

3ának átmérőjével rajzolt körbe illeszkedése, és az, hogy a csillag körül írt ötszög az alaprajzi és felépítési arányháló ötszögének 1

/

50-ed része (lásd az arányhálószerkesztési rajzaimat és a jegyzetben a jelkatalógust). A többi kőfaragójelek nagy része is az ötágú csillag alapjegy változata. Ilyen az ugyancsak gyakran, 18-szor előforduló jobbra fekvő nagy V betű formájú jel is, a jel elején és a végén kifelé irányuló vonal-lehatárolásokkal, vagyis a csillagnak jobb felső, illetve jobb alsó csúcsáról húzott ötszög oldallal. Hétszer látjuk az említett állásban, jobbára a falfelület szélső kövén, súlypontközeli elhelyezésben. Hatszor tükörkép állásban a falak külső felületén. Egyszer felső csúccsal, kétszer alsó csúccsal, ugyancsak a kápolnák falainak külső felületén. Úgy vélem, a vezető mester első segédje lehetett, mivel együtt szerepel vele. A 40. jel az északi oldalkápolna keleti falán, a 4. kőréteg bal 8. kövén, az oltár mellett, illetve a várkápolna hajó északi falának Ny-i sarokkövén, az ülőfülke padka feletti 2. kősorban, az ÉNY-i sarokoszlop mellett látható. Talán a Lotharingiából ideszármazott francia kőfaragómester jegye lehet, mivel a csillagjeles mester pen (lantjaként találjuk a franciás portrét ábrázoló oszlopfő alatt. Szerkesztése a pentagrammás jelkulcsba illeszthető, ahogyan a csillagjeles mesterjegy is. Talán e csoportba sorolható még a 34. és 51., valamint a 70., 71., 72., 73., a 91. és 126. sz. meg a cirill i betű formájú jel is. Mindenesetre elgondolkoztató e kőfaragócsoportnak megjelenése más későbbi építkezéseknél is. A harmadik építési periódus második szakaszában

5 valószínűleg a pentagrammás csillagfaragó csoporthoz tartoztak azok is, akik a padló körüli részeken és az alépítményeken dolgoztak segítőtársaikkal. A pentagrammás kőfaragók főcsoportját segítő triangulatúra arányhálóval szerkesztett homlokzatot alakító alcsoport jelei: a már közölt 27., 68., 69,, továbbá az 54., 117. és 123. sz., nagy G betűre emlékeztető formával ugyancsak mélyen vályúzott, a súlypontban levő jelek, az utóbbiak az É-i oldalkápolna keleti falán az oltárcsonkkal részben eltakart 3. réteg bal 4. kövén, a padkán vannak. A 88. sz. jel az előzőkhöz hasonló formájú, súlyponti elhelyezéssel az északi oldalkápolna oltára fölött a keleti fal 3. kőrétegének bal 4. kövén a harmadik építési periódus első szakaszában is előfordul. Úgy tűnik, hogy a 3 karéjos kulcsba illeszthető. Ugyancsak ilyenek továbbá a 93., 105., 118., 134. és 143. sz. írásjelek is. A 121. számú jel teljesen eltér az eddig ismertektől, a kváderkő jobb sarkán látható, a kő szélei előtt abbahagyott 45°-os vésés. A jel felső végén és közepén sérült. A 122. sz. sérült jel az É-i oldalkápolna keleti falán az oltár téglacsonkjával részben elfedett és a padló feletti 3. kősor bal 5. kövén a talpas görögkereszthez hasonló lehetett. Mégis úgy gondolom, a triangulatúra jeldiagramba illeszthető. Ilyen továbbá a 142. és 150. sz. jel is. Végül szólnunk kell az elhelyező kőjelekről is, amelyek igen mélyen vályúzottak, illetve durván vésettek. Ilyen lehet a már említett 54. és 134. sz., továbbá a 144., 155. és 172. sz. jel is. A később elhelyezésre került kváderkövek, úgy vélem, jeltoldalékkal készültek. Határozottan ilyen a már említett 87. és 151. számú, továbbá a 168., 169. és a 173. sz. jel is. Várnai Dezső