Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Cs. Dobrovits Dorottya: A magyar műemléki nyilvántartás története

ellátott Genthon-féle háromkötetes Magyarország művészeti emlékei című mű alapján elkészült az új műemlékjegyzék. Ezzel együtt ismét megindult a kartonozási munka, a műemlékek vonatkozásában.

8 Célja egy egészen részletes leírás, mely kiterjed a berendezésre, felszerelésre is, emellett az OMF tervtárának, irattárának és fotótárának egy-egy objektumra vonatkozó teljes feldolgozása lett volna. Éppen e túlzott igények és az OME akkori lehetőségei közti aránytalanság miatt e munka sajnálatos módon félbemaradt. Ugyanakkor azonban folyt az ország helyszíni lejárása, s ez eredményezte azt, hogy 100 évvel az első műemlékjegyzék megjelenése után olyan jegyzék készült, mely teljes egészében a helyszínen ellenőrzött, egységes elvek szerint kategorizált műemléki állományt tartalmaz. Szemlélete — mint ahogy ezt az előző esetekben is igyekeztünk kimutatni napjaink szellemét mutatja. Időben a római kori műemlékektől kezdve felöleli egész építészettörténetünket, beleértve a XX. század első évtizedeinek legjelentősebb modern épületeit is. Kiterjed a jegyzék anyaga a népi műemlékek, az ipartörténet fő állomásait bemutató épületek védelmére, valamint a munkásmozgalom történeti jelentőségű eseményeinek színtereire is. Az ország műemlékállagának megállapodása lehetővé tette a kartonrendszeres tudományos nyilvántartás felállítását is. E rendszer célja az, hogy bemutassa az épület legjellemzőbb adatait. Szerepel rajta az épületek rövid, de mindenre kiterjedő leírása, az esetleges legfontosabb berendezési tárgyak, és a képzőművészeti részletek feltüntetésével. Fmellett fényképek mutatják be az éj>ület legfontosabb nézeteit. A kartonrendszer az irattári adatokat és a bibliográfiát is közli.

9 Ez a nyilvántartási rendszer mint az a nyilvántartás történetének e rövid elemzéséből kitűnik megvalósította a 100 évvel ezelőtt kitűzött célokat. Reméljük, hogy a műemlékvédelem gyakorlati és elméleti munkálatainak segítője lesz, s talán arra is alkalmas majd, hogy a továbbfejlődés, a lyukkártyarendszeres adatfeldolgozás alapjául szolgáljon. C*. Dobrovits Dorottya JEGYZETEK »Magyar Academiai Értesítő, VII. évf. 1847. 2. 17— 19. 1. 2 Vallás- és Közoktatásügyi M. kir. ministernek a Közoktatás 1870 ós 1871 évi állapotáról széáé) s az Országgyűlés elé terjesztett jelentése, 1872. Buda, 1872. 265—78. (Ismerteti: Dobrovits Dorottya. Műemlékvédelem XIV. évf. 1970. 4. szám, 202-205. 1.) 3 OMF irattár, 1899/204. sz. akta. 4 OMF irattár, 1900/246. sz. akta. A beérkezett válaszok az 1900-as és 1901-es akták között szerepelnek. 5 OMY irattár, 1922/193. sz. akta. 0 A munka elvi alapjait Pogáni/ Frigyes—Horler Miklós: A műemlékek nyilvántartása. Bp. 1953. c. műve határozta meg. 7 Az ismertetett kartonrendszerek igen töredékesek, így mintadarabjaikat a nyilvántartás mellett archívumként őrizzük. 8 tí

allay Marianne: Műemléki nyilvántartás. Magyar Műemlékvédelem 1949 — 59. Bp. 1960. 247. 1. és Magyar Műemlékvédelem 1959-60. Bp. 1964. 254. 1. 9 Cs. Dobrovits Dorottya: Műemléki nyilvántartéis. Magyar Műemlékvédelem 1967 — 68. Bp. 1970. 395. 1. DIE GESCHICHTE DEB UNGARISCHEN DENKMALREGISTRIERUNG Die Geschichte der ungarischen Denkmalregistrierung hängt, eng mit der Geschichte der Denkmalpflege zusammen. Was während der einzelnen kleineren Zeitabschnitte der letzten hundert Jahre als Denkmal betrachtet wurde, ist auch für die Gesamtheit der denkmalpflegerischen und darüber hinaus für die allgemeine architektonische Auffassung dieser Epochen kennzeichnend. Es läßt sich beobachten, daß parallel mit der Änderung der jeweiligen Auffassung die Arbeiten zur Zusammenstellung neuer Denkmal register wiederaufgenommen wurden, mit dem Ziel, das nach bereits veralteten Gesichtspunkten zusammengest

édite Material zu revidieren, neue Thesen geltend zu machen, neue Objekte unter Denkmalschutz zu stellen. Die Initiative der Denkmalpflege ging von der Ungarischen Akademie der Wissenschaften aus. Im Jahre 1847 wandte sich die Akademie mit einem Aufruf an die Öffentlichkeit, sich der Sammlung und Registrierung der Denkmäler anzunehmen. Der Aufruf wiederspiegelt die anfängliche Verflechtung der Muséologie mit der Denkmalpflege und erfaßt neben der Architektur nahezu sämtliche Bereiche der Kulturgeschichte. Als Zeitgrenze wird das Jahr 1711 festgesetzt. Im Ergebnis dieses Aufrufs setzte die wissenschaftliche Erschließungsarbeit ein. Als 1872 die Provisorische Denkmalkommission gegründet wurde, hatte man auch das erste Denkmal register dem Parlament vorgelegt. Die neugegründete Kommission wurde mit der Aufgabe betraut, dieses Verzeichnis zu vervollständigen, und nach der Aufnahme des gesamten Bestandes über das weitere Schicksal der einzelnen Bauwerke zu entscheiden. Das Verzeichnis enthielt 853 Objekte. Als späteste Zeitgrenze wurde darin das Ende des 17. Jh. bezeichnet. Der romantischen Ideenwelt der Epoche entsprechend enthält das Register eine große Anzahl von mittelalterlichen Burgen und Ruinen, ferner zahlreiche römische Denkmäler. Dieses Verhältnis änderte sich erst nach den achtziger Jahren, mit dem Vordringen des Eklektizismus. Auf Grund der fortlaufenden Geländebegehungen und Berichte wurde im Jahre 1900 ein neues provisorisches Verzeichnis fertiggestellt, das durch die einzelnen Komitate vidimiert bzw. korrigiert wurde. Dieses diente als Grundlage für das Verzeichnis von Peter Gerecze (1906). Das letztere zählt die Objekte in 1412 Spalten auf, und zwar nicht nur die Bauwerke, sondern auch die Denkmäler der bildenden Künste sowie des Kunstgewerbe. Diese Publikation enthält auch die betreffenden Angaben des Plan- und Dokumentenarchivs der Landesdenkmal-