Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Cs. Dobrovits Dorottya: A magyar műemléki nyilvántartás története

összes építmények tényleges védelem alatt álljanak. Ezért 1916 —18-ban, ugyancsak ideiglenes jelleggel, új összeállítás született, a Magyarország fenntartandó műemlékei hivatalos jegyzékének tervezete. Ez is kéziratnak készült eredetileg, litográfiával sokszorosított példányait ismét szétküldték véleményezés céljából a vármegyéknek. A jegyzék lényegesen kevesebb objektumot tartalmaz, mint az előzőek, mindössze 700-at. Ezek között szerepel a törvényerővel műemléki védettség aláhelyezett 7 millenniumi emlékmű, valamint a katonai építmények. így igen jelentős szerepet kapnak a ,,régi részletek a katonai raktárban" stb. Az összeállításban immár teljes jogot élveznek a barokk kor építészeti emlékei, s a középkori várromok is jelentős számban csökkentek, átadván helyüket a későbbi palotáknak. A lista korhatára tulajdonképpen lezáratlan, hiszen a századforduló művészetileg teljesen jellegtelen emlékeit is védte. Ez viszont a klasszicizmus térhénlítását is jelenti, szerepel pl. a váci diadalkapu és a budapesti Nemzeti Múzeum, sőt a Lánchíd is. Szintén jelentősen megnövekszik a köztéri szobrok száma, elsősorban a barokk emlékeké. A két világháború között új, az egész ország területére kiterjedő műemlékjegyzék nem készült. A Tanácsköztársaság után ideiglenesen feloszlatott MOB 1922-ben, újjászervezésekor ugyan határozatot hozott a műemlékek nyilvántartásáról, s a tervezetben a lajstromozás mellett ismét szerepel egy kartotékrendszer felállításának gondolata, mely három lapot tartalmazott volna, egyet a helyszíni felvétel, kor, stílus stb. és a rajzok, a másikat a tulajdonos feltüntetése, a harmadikat pedig a helyreállításra vonatkozó adatok számára, ez a munka azonban el sem kezdődött.

5 1924-ben készült el azonban Lechner Jenő Budapest székesfőváros műemlékeinek és műemlékszerű épületeinek lajstroma című összeállítása. Ez a jegyzék — anyagát és formáját tekintve egyaránt már mai műemlékjegyzékeinkhez hasonlít. Felépítése a következő: kerületenként oszlik fel, ezen belül az utca, házszám, helyrajzi szám, majd az épület jellegének és stílusának meghatározása következik. Ez a felépítés megegyezik a mai rendszerrel. A jegyzék mintegy 840 épületet ismertet. (A mai budapesti jegyzék 689 épületet tart nyilván.) A lista anyaga részben a már műemlékké nyilvánított épületeket tartalmazza, ezt mindenütt feltünteti, részben pedig a városkép szempontjából jelentősnek ítélt minden építményt. Igen sok eklektikus ház szerepel benne, pl. csaknem az egész Népköztársaság útja. (Vagy a Vajdahunyadvár, pl. a következő indoklással: „Mezőgazdasági Múzeum épülete, műemlékkéntkezelendő, tekintettel a homlokzatán alkalmazott műemlék-másolatokra.'") Mint ahogy az első, a Hazai műemlékek jegyzéke a romantika felfogását tükrözte, úgy a két világháború közötti „konzervált" eklektika szemléletét mutatja ez a felfogás. A jegyzék jelentősége ugyanakkor igen nagy nemcsak az épületek védelmének szempontjából (a listán szereplő objektumok átalakítása — sajnos csak elvben ugyan a MOB jóváhagyásával történhetett csak), hanem számunkra is, mivel első példáját adta a helyszíni lejárásokon alapuló, s a védettséghez elengedhetetlenül szükséges pontos és egyértelmű helyszíni meghatározással ellátott jegyzéknek. 1934-ben határozat született, mely szerint a nyilvántartás első munkálataként el kell készíteni a műemlékek bibliográfiáját. Ekkor Genthon István megkezdte páratlan értékű munkáját, mely nemcsak az irodalom összeállítását, hanem a helyszíni lejárásokat is jelentette. E munka eredményei már a felszabadulás utáni években kerültek nyilvánosságra. 1951-beii jelent meg a Magyarország műemlékei című összeállítás. Ez olyan hézagpótló könyv volt, melynek egyesítenie kellett a műemlékjegyzék és tudományos nyilvántartás, valamint az ismeretterjesztés funkcióit egyaránt. Célja és szerepe a megváltozott társadalmi renden belül a műemlékügyet közüggyé tenni. így a könyv szerkezete eltér az eddigiektől, nem megyénként, hanem a községek neveinek sorrendjében ismerteti az épületeket, s a megjelölés után. nemcsak stílus- és kormeghatározás, hanem leírás is van. Ugyanakkor az 50-es évek elején kísérlet történt arra, hogy végre megvalósítsák a régóta tervezett kartonrendszeres tudományos nyilvántartás felállítását.

0 A munka Genthon István kéziratos leírásain és bibliográfiáján alapult. Minden műemlék egy fejlécezett tasakot kapott. A tasakon a következő adatokat tüntették fel: a műemlék topográfiai adatai, a birtokos, helyrajzi és telekkönyvi szám, az építési adatok, műemlékké nyilvánítási szám és a fényképnegatívok száma, valamint a műemlékre vonatkozó intézkedések. A betétlapon a leírás és a bibliográfia, valamint egyes elkészült kartonok tanúsága szerint fényképek és alaprajzok szerepeltek. Az anyag összeállításánál felhasználásra kerültek volna mindazok a felvételek, leírások és kérdőívek, melyeket az irattár és a tervtár tartalmazott - természetesen a már említett Gent hon-bibliográfia volt az elsődleges. Itt gyűjtötték pl. össze az 1947-ben szétküldött, s a kastélyok állapotáról szóló kérdőíveket. (Mivel a felszabadulás után a kastélyok állagában és felhasználásában döntő változás történt, ezek nyilvántartása s a változások regisztrálása halaszthatatlan volt.)

7 A felszabadulás után meginduló modern műemlékvédelem elsődleges igénye a helyszíni lejárásokon alapuló s az ország egészére kiterjedő műemlékjegyzék elkészítése, s annak a kutatók számára használható tudományos nyilvántartási kartonokon rendszerezett feldolgozása volt. így az új műemlékjegyzéket számos előmunkálat előzte meg, részbon az ötvenes években készített városképi vizsgálatok, részben 1959-ben az OMF által megkezdett Távlati Terv munkálatai, melyek az ország összes műemlékeinek lejárását jelentik. A műemlékkategóriába tartozó épületek helyszíni lejárása, s az időközben kibővített, irodalommal