Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Barcza Géza: A magyar műemlékvédelem fejlődése a jogszabályok tükrében 1950-1963

A MAGYAR MŰEMLÉKVÉDELEM FEJLŐDÉSE A JOGSZABÁLYOK TÜKRÉBEN 1950 1963 Az 1950-től 1963-ig tartó időszakban a műemlékvédelem területén jelentős fejlődés következett be. Ehhez az alapot az 1949. évi 13. számú törvényerejű rendelet szolgáltatta. A jogszabály alapján követhető fejlődésnek három fő területe különíthető el egymástól és érdemel külön is kifejtést. Ezek : - a műemléki szervezet fejlődése, -— az Országos Építésügyi Szabályzat (továbbiakban OÉSZ) műemléki rendelkezései és a különböző jogszabályokban található műemlékvédelmi rendelkezése k. Röviden: a tárgyalt időszakban kialakul egy olyan műemlékvédelmi szervezet, amely az Országos Építésügyi Szabályzattal továbbfejlesztett műemlékvédelmi jogi szabályokat képes elismertetni és betartatni, és ennek eredményeképpen a műemlékvédelmi munkában nagyarányú fejlődés jelentkezik. A műemlékvédelmi tevékenység miközben kulturális jellege változatlanul megmarad építésigazgatási tevékenységgé alakul át, és abban a tanácsi szervek a műemléki hatóságok mellett jelentős szerepet kapnak. I. A MŰEMLÉKI SZERVEZETBEN BEKÖVETKEZETT VÁLTOZÁSOK Az 1949. évi 13. számú törvényerejű rendelettel létrehozott és a közoktatásügyi miniszter irányítása alatt működő Múzeumok és Műemlékek Országos Központját az 1952. évi 25. számú törvényerejű rendelet megszüntette, és a műemlékvédelmi jogkört a népművelési miniszterre ruházta. A műemlékvédelem szervezete ezt követően rövidesen átkerül a Minisztertanács által létrehozott Építészeti Tanács keretébe,

1 melynek feladata az építészeti műemlékvédelem irányelveinek meghatározása és az 1949. évi 13. számú törvényerejű rendeletben és az azt kiegészítő és módosító jogszabályokban meghatározott hatósági jogkörnek a népművelési miniszterrel egyetértésben — való ellátása. 1955-ben a műemlékvédelmi tevékenység irányítását az Országos Építésügyi Hivatal veszi át,

2 majd felszámolása után 1957-ben a műemlékvédelmi feladatok az Építésügyi Minisztériumhoz kerülnek.

;i A minisztériumok feladatkörét rögzítő jogszabályok

1 meghatározzák a miniszterek műemlékvédelmi jogkörét, megállapítva, hogy a műemlékek védelmének elvi irányítása és szakfelügyelete az építésügyi miniszter feladata, a műemlékekkel kapcsolatos kultúrpolitikai feladatokat pedig a művelődésügyi miniszter látja el, és a védetté nyilvánítással, valamint törléssel kapcsolatos ügyekben egyetértésben intézkednek. Az Építésügyi Minisztériumon belül Műemléki Csoport tevékenykedik, emellett azonban 1954től kezdődően műemlékvédelmi feladatokat lát el a minisztériumhoz átkerült Várgondnokság is.

5 Ezt a kettősséget szünteti meg az 52/1957. sz. EM utasítás, mely a Várgondnokság elnevezését Országos Műemléki Felügyelőségre módosítja. A volt Várgondnokság és a volt ÉM Műemléki Csoport jogait és kötelezettségeit ettől kezdve az új szervezet, az Országos Műemléki Felügyelőség gyakorolta. Az Építésügyi Minisztériumon belül a Város és Községrendezési Főosztály (később elnevezése Településfejlesztési Főosztályra módosult) Műemléki Osztályának feladatkörébe tartozott

11 az Országos Műemléki Felügyelőség feletti szak- és főfelügyelet ellátása, az éves terv és költségvetés jóváhagyása, a műemlékvédelem célkitűzéseinek, alapelveinek és szabályainak kidolgozása és egyeztetése, a műemlékvédelem távlati terveinek kialakítása, a védetté nyilvánítással és törléssel kapcsolatos ügyintézés. Az Országos Műemléki Felügyelőség a műemlékekkel kapcsolatos intézkedéseihez tartozott beszerezni a Műemléki Osztály előzetes jóváhagyását, míg az alacsonyabb rendű védett építményekkel kapcsolatosan közvetlenül intézkedett.