Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

JELENTÉSEK - Dávid Ferenc – Gergelyffy András: Az Országos Műemléki Felügyelőség falkutatásai 1969-1970.

teljes. (Koppány Tibor - Levárdy Ferenc, munkatársak: Dercsényi Balázs, Mórotz László.) GYŐII, székesegyház A Szentháromság- (Héderváry-, ill. Szent László-) kápolna falazatának megkutatására 1970-ben, a székesegyház helyreállítása kapcsán került sor. A kiegészítő régészeti föltárást Kozák Károly végezte. A vakolatréteg részleges eltávolítása, kisebb falbontások során kiderült, hogy a kápolna lényegileg három periódusban épült. Döntő a Héderváry János püspök személyéhez kapcsolódó 1404 körüli építési réteg. Tornyocskákkal, párkánnyal tagolt belső felületeit a XV. század végén — Csupor Demeter és Nagylucsey Dóczy Orbán püspöksége idején — a gazdag tagozatok levésésével egyszerűsítették. A kutatás során előkerültek a gótikus karzat falívei, mellvédjének lenyomata, a kapuzat külső ívmezeje. A kápolnát az első barokk átépítés során G. Batt. Rava nyugat felé meghosszabbította, elpusztítva a gótikus zárófalat. Lippert 1861., ill. Csányi 1910. évi helyreállítása során a barokk zárófalat a külső csigalépcső kiszabadítása érdekében elbontották, a kápolnát rövidebbre vették. Lippert a toldalékrészt beboltozta, a csonka tagozatokat kiegészítette, a falakat stokkolt mintás vakolattal húzta át, „stílszerű" kapuzatot, kórusmellvédet építtetett, üvegablakokat és oltárt készíttetett. (Levárdy Ferenc — Sedlmayr démos.) KŐSZEG, Chernél u. 6. sz. Az 1969-ben végzett falkutatásnak hat építési periódust sikerült tisztáznia. Ezek közül az 1761-es évszámmal datált soproni típusú kőoszlop-árkádos építési korszak a negyedik. Ezt az az építés előzte meg, amely feltételezhetően az 1709. évi tűzvészt követte. Simított párkányok és sarokkváder-imitációk tagolják a höbörcsös vakolatot. Legérdekesebb a második periódus, amelyet legnagyobb valószínűséggel a XVII. század második felére datálhatunk. À Magyarországon páratlan vakolatarchitektúra a déli homlokzaton, valamint a keleti frontnak az utcába beálló szakaszán található meg. A sötétzöld fugával tagolt sötétszürke kváderosztás a teljes felületre kiterjed. Az emeleten kötésbe rakott kvádersor-imitációkat, míg a földszinten végigfutó függőleges fugákat találunk. Az emelet ugyancsak feltárt szalagtagozatos, kőkeretes ablakai is ehhez az építési korszakhoz tartoznak. A hasonlóképpen a kutatás során előkerült homlokzati kapunyílást azonos kialakítású szabálytalan radiális fugaosztás veszi körül. A mai épület legkorábbi periódusa, amely a homlokzati falak alsó vakolatrétegeként sgraffito sarokarmatúrát képez, valószínűleg azonos a középkori háznak az 1621-es tűzvészt követő újjáépítésével. (Cs. Dobrovits Dorottya.) MAGYARFALVA, r. k. templom A déli fal kutatása már 1964-ben elkezdődött, folytatására az 1969. évi helyreállítás kapcsán került sor. A templom román kori, egyhajós, abarokkban magasított félköríves szentéllyel, 1658-as Ny-i toronnyal. Szokatlanul hosszú, ötablakos oldalhomlokzatán (a K-re eső két ablak a szentélyablakokkal együtt alacsonyabb szinten, mint a nyugati 3 ablak) toldás-periódusnak nem volt nyoma. Az okleveles adatok 1412-beli felújításáról adnak hírt, ennél későbbi a gazdag tagolású, szamárhátíves D-i bejárat. A XVII. század negyvenes éveiben készült a hajó fiókos dongaboltozata s a déli oldal új, csúcsíves záradékú, de szalagkeretes ablaksora. Az ekkor épített fakarzatokat a század végén bontották el. A szentélyt 1893-ban Storno Ferenc festette ki, s új főoltárt készített. (TóthSándor Dávid Ferenc.) MAGYARSZECSŐD, r. k. templom Az 1969 márciusában megkezdett falkutatás még nem teljes. A helyreállításhoz szükséges régészeti feltárást Pálóczi-Horváth András végzi. A falkutatás a román kori templom elfalazott nyílásait hozta napvilágra. A hajó déli oldalán a jáki épületplasztikával rokonságban álló részleteket őrző nagyméretű kőkapuzat és egy ugyancsak kőkeretezésű körablak, a szentély déli és keleti oldalán egy-egy félkörös záródású rézsűs ablak került elő. A belsőben a diadalív előtt mindkét hajófalban egy falfülke kibontására került sor. Az eredeti vakolatból csak a homlokzaton sikerült kisebb felületdarabokat megfigyelni. A belsőben az ezt takaró újkori vakolatréteg többszöri színes meszelést hordoz, s ezek közül az alsó szabálytalan osztású festett keretezéssel magyar és latin bekarcolt és festett föliratokat mutat. (C. Harr ach Erzsébet.) MARCALI, r. k. templom A Járási Tanács felkérésére 1970. július 20. és 30. között végzett falkutatás tisztázta az újkorban átépített későgótikus templom alakját és maradványainak kiterjedését. A barokk fiókos donga boltozású hosszú arányú jelenlegi templomhajó az eredeti épület teljes kiterjedését magában foglalja. Ennek keleti végéhez épült a mai szentély. Az eredeti teremtemplom három boltszakasznyi hajóból és ugyanennyi, de rövidebb travéjú, a nyolcszög három oldalával záródó szentélyből áll. A szentélyzáródást a hozzáépítéskor lebontották. A templom falai és támpillérei téglából épültek, míg a nyílás és ülőfülke-keretezések kő tagozatúak voltak. A csaknem teljesnek mondható külső falkutatás megtalálta a déli oldalon szakaszonként nyíló egy-egy rézsűs kávájú csúcsíves állóablak helvét. Ezeket kettő kivételével kőkereteiket kibontva később kitágították. A szentély két befalazott ablakának egyikében in situ keretkövek is napvilágot láttak. Az eltávolított keretkövek egy része ugyancsak látható,