Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Szakál Ernő: A visegrádi királyi palota Anjou-kori falikútjának rekonstrukciója

kőfaragó a kőre felrajzolt, ami után dolgozott. Ezért teljesen pontosnak vettük azokat a bekarcolásokat, melyek azokon a sík kőfelületeken maradtak meg, melyekre a faragási munka megkezdése előtt a kifaragandó forma tengelyeit vagy kontúrját felrajzolták, és hogy e rajzi vonalak munka közben el ne törlődjenek, ezeket a kőfelületekbe bekarcolták. A kúttal felső síkjának falbaépített részén megmaradt szerkesztésvonalak adta pontos tengelymérettel készítettük el a falikút 1 : 1 léptékű alaprajzát, melyet egy nagy műkőasztal lapjára - középkori módon — mi is bekarcoltunk, hogy fix méreteinket az egész munka tartamára véglegesítsük. E pontosan rögzített eredeti méretekhez alkalmazkodva raktuk ki a falikút kősorainak faragványait és töredékeit, meghatározva az eredeti kövek helyét az egyes kőrétegekben. AZ EGYES KŐRÉTEGEK ADATAI Ha visszakövetkeztetünk az oroszlános kút in situ alapsíkjának kiemeltségéből, az Anjoufalikút, mint az Anjou-kori kútház, feltehetően egy lépcsősíkon állott. Ezt a valószínűsítést a profilos lábazati kőréteg viszonylagos épsége és e faragványok alsó síkja, gondosan faragott felülete is igazolja, A lépcsőrétegből faragványt azonosítani nem tudtunk, ami azzal magyarázható, hogy a lépcső kövei tagolás nélküli, jól felhasználható hasábok voltak. A rekonstrukcióban a kőréteget ,,A"-val jelöltük. A falikút felépítményének legalsó rétege a „B" jelű, nyolcszög oldalakkal golyvázott profilos lábazata (425., 426. kép). Anyaga: andezitbreccsa. Magassága: 22,5 cm. Lelőhelye az oroszlános kút hátfala. Az 1. jelű kő felső felületéből feltehetően a másodlagos beépítéskor durván lefaragtak egy 3 cm-es réteget. A 2. jelű kő felső síkján összekötő kapocs helye, az alsó síkján, a felfekvési felületen a kis nyolcszögű sarokpillér bekarcolt rajza van (427. kép). A tömör alépítmény „C" jelű kőrétege (428. kép) kétféle anyagból készült. A kis nyolcszögű falpillérkék anyaga andezitbreccsa, míg a közöttük levő sík lemezek vörösmárványból készültek. Magassága 60 cm. Lelőhelye a 12. jelű kő, az oroszlános kút hátfala, a 13. az alapsíkból, 10, 14. Schulek-i feltárásból, ismeretlen helyről. A 10. jelű kövön csak a vörösmárvány lapok helye volt felismerhető. A kiálló részeket a falikút szétbontásakor törhették le, mert így a vörösmárványlapokat egy darabban emelhették ki. A 12. jelű sarokpillér szerkezete szerint a vörösmárvány lapok 45°-os szögben visszafaragottak voltak. Ez adattal és a már ismert magassági mérettel azonosíthatóvá vált a 13. jelű vörösmárvány lap. Ezt a lapot az oroszlános kút alapsíkjába való beépítésekor kisebb méretűre vágták, s a levágott részt is felhasználták az alapsík kialakításánál. A töredékek összeragasztásával a teljes oldallapot kaptuk, melynek külső felülete csiszolt, belső oldala faragatlan, közréteges, három széle derékszögben van faragva, míg a negyedik oldal 45°-ban visszavágott. Az alépítményt lezáró ,,D" jelű réteg a kúttal (429., 430. kép). Anyaga vörösmárvány. Magassága 23,1 cm. Lelőhelye az oroszlános kút hátfala, míg néhány peremtöredék és a falba csatlakozó nagyméretű faragvány darab Schulek-i feltárásból valé). A kúttal látható felületei minderiütt csiszoltak. A falba épített töredékek felső síkján a felrajzolás bekarcolásai, a tengelyek jelölése a pontos felmérést segítették. A túlfolyó hornyánál egy átlyuggatott fémlemez besüllyesztett síkja és a rögzítést szolgáló furatok láthatók. Az oszloplábazatok „E" jelű rétege (431. kép). Anyaga andezitbreccsa. Magassága 46,2 cm. Lelőhelye 17.,18. az oroszlános kút hátfalából, 21. ismeretlen helyről. A 18.ép jelű oszloplábazat hézagfelületeibe vésett kereszt alakú horony a hézagkiöntéshez és az elcsúszás meggátolására készült. A hátfalon végigfutó profiltöredék 21. az oszloplábazat profiljával volt azonosítható. (23) © © @ ® © O 0 O 0 © o 432. kép. A hátfal és az oszlopok ,,F" jelű kőrétege 433. kép. A vízköpők ,,G" jelű kőrétege