Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Szakál Ernő: A visegrádi királyi palota Anjou-kori falikútjának rekonstrukciója

fejthető kőből készültek a falikút alépítményének burkolólapjai, a négykaréjos kúttal és a vízköpős domborművek a csatlakozó párkányokkal és vakfülke-keretekkel. A Süttő környéki pleisztocén—pliocénkori forrásvízi mészkőből, ebből a szilárd, jé)l hasítható és faragható középkemény fehér anyagból faragták a falikút szabadon álló oszlopait és a címeres mennyezetlapot. Visegrádi, miocénkori érdes szürke biotit-andezittufából és andezitbreccsából, melyből sem lapokat nem lehet hasítani, sem kellő teherbírású monolit oszlopot nem lehet faragni, készültek a profilos lábazat, az alépítmény magjához kapcsolódó nyolcszögű pillérkék, a falikút hátfala a faloszlopokkal, a baldachin oszlopfői, kőrácsai, függőkonzoljai és vakmérműveinek faragványai. A különféle anyagok ilyen összeválogatása azt is jelzi, hogy a falikút készítői, a visegrádi királyi kőfaragóműhely számára a vörösmárvány nem volt „nemesebb", mint az andezitbreccsa, mert a kész alkotásban anyagi jellemzőiket elveszítik, szerepük egyenrangúvá teszik őket, és emellett mindannyian festettek voltak. A kőanyagok különbözőségei természetesen a faragástechnikára is kihatottak. A vörösmárványok látható felületei gondosan csiszoltak, a csatlakozó hézagok keskeny élszegély mellett finoman, hegyes vésővel faragottak. À fehérmészkövek és az andezitbreccsák faragása a látható felületeken lapos vésővel és lepke alakú, egyenes élű kőbaltával készült. Az andezitbreccsák kőosztási síkjaira — néhány kivétellel — a fejszevágások jellemzők, melyek alatt sok helyütt a nagyoló hegyescsákány nyomai láthatók. À töredékek összeválogatásánál az anyag és faragástechnika mellett a bekötőkapcsok helyei, illesztések kiöntő hornyai, a falba épített és a látható részek megkülönböztetése újabb és újabb támpontokat adott. A faragványtöredékek funkció szerinti csoportosításakor az említett részadatok mellett természetesen döntő szerepet vitt a forma, egy profilnak vagy bármilyen töredéknek rajza és méretei. A mindjobban megismert faragványtöredékek összeválogatásának az izgalmát, a fokozatosan kialakuló egység egyértelművé válásának élményét kellően érzékeltetni nem tudjuk, mert ami a kutatás egy bizonyos stádiumában hasznos tépelődést és próbálkozást jelentett, az most, az eredmények ismertetésekor, világos és természetes. Mondanunk kell néhány szót az egyes faragványok felméréséről is. Mindenképpen a maximális pontosságra törekedtünk, de figyelembe vettük azt, hogy bármennyire szakszerűen dolgoztak is a középkori kőfaragók, a kézi szerszámokkal való megdolgozás kisebb-nagyobb méretkülönbségeket okoz. Az azonos profilokat, magassági méreteket, átmérőket csak sok adat középarányosából lehetett úgy rögzíteni, hogy az esetleges eltérések a rajzi rekonstrukciót ne befolyásolják. Azt igyekeztünk felmérni, amit a középkori 428. kép. A tömör alépítmény ,,C" jelű kőrétege 429. kép. A kúttal töredékei 430. kép. A kúttal ,,D" jelű kőrétege 431. kép. Az oszloplábazatok ,,E" jelű kőrétege 23 Magyar Műemlékvédelem 353