Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Szakál Ernő: A visegrádi királyi palota Anjou-kori falikútjának rekonstrukciója

425. kép. Az Anjou-falikút lábazati kőrétege 426. kép. A lábazat, a „B" jelű kőréteg levő ötvösmunkákon, a runkelsteini vár freskóján és másutt is sokhelyt megtaláljuk azt az osztott címert, melyet a pólyák és liliomok töltenek ki. Rekonstrukciós munkánk szempontjából a padovai Museo Civicoban levő, kőbe faragott Anjoucímerlap szinte „minta" volt. Figyelembe véve a rendelkezésre álló visegrádi töredékeket, a struccfej és tolldíszek részleteit a meghatározott befoglaló keretben, a kompozíció hasonlóságát egyértelműnek vettük.

11 A hasonlóságot azonban nemcsak abban látjuk, hogy a visegrádi és a padovai oímer427. kép. Bekarcolt rajz a lábazat 2. sarokkövén kompozíció tömegelhelyezése azonos, hanem abban is, hogy a Museo Civicoban levő címer téglalapjának oldalhosszai hasonló arányúak, mint a visegrádi falikút mennyezetlapjáé. A régészeti feltárásokból elsősorban azt a következtetést vonhattuk le, hogy az Anjou-falikutat szándékosan és tervszerűéi! bontották el. A rendelkezésre álló azonosíthaté) faragott kőanyag vizsgálatánál már felhasználtuk azokat a tapasztalatokat és ismereteket, melyeket az oroszlános kút és az Anjou-kútház rekonstrukciós munkáinál szerezhettünk. Tudtuk azt, hogy az Anjou-falikút az oroszlános kút előképe volt, hogy ugyanannak a műhelynek a munkája, mely az Anjou-kútházat alkotta. A feltárásból előkerült gótikus faragványok anyag, forma és funkció szerinti csoportosítása és felmérése után átvizsgáltuk az ásatási területen levő kőfaragványokat és a visegrádi múzeum raktári kőanyagát is. A feltárásból előkerült kőanyag részletformáinak és méreteinek ismeretében az ásatási területen azonosítani tudtunk jelentős méretű kúttál-töredékeket, a tömör alépítmény andezitfaragványait, a címeres mennyezetlap profilos részeit a kisebb profiltöredékeket. A múzeum kőtár-raktárából a gótikus falikúthoz tartozó darabokként kiemelhettünk fehérmészkő oszloptöredékeket állatfejes konzolú fiókoszlopokkal, teljes oszloplábazatot, a baldachinhátfal nagyméretű vakmérműves faragványait, háromnegyed oszlopokat a csatlakozó vörösmárvány töredékekkel, kettős levélsorral díszített függőkonzolokat, áttört kőrács töredékeket, a mennyezetlap címeréhez tartozó strucctoll-faragványokat és a korona egy kis töredékét. Az azonosítható faragott kőanyagok többféleségét a falikútnál már egészen természetesnek vettük. Az Anjou-kori kútház rekonstrukciós munkáinál már megállapítottuk azt, hogy a XIV. századi visegrádi királyi műhelyben a palota díszkútjainál a kőanyagot a fejtési és szilárdsági adottságok, valamint a felhasználás lehetőségei szerint választották meg. Süttő-tardosi ferrioxid tartalmú jurakori mészkőből, köznyelven vörösmárványból, e vízzáró és tetszés szerinti lapokban