Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Szakál Ernő: A visegrádi királyi palota Anjou-kori falikútjának rekonstrukciója

mészkőtöredékeket eredményezett. Azt nem lehetett megállapítani, hogy az Anjou falikút milyen állapotban volt, amikor szétrombolására sor került, de feltehető, hogy ekkor már sérült, megkopott volt — és a vízköpők csővezetéke is elkövesedhetett , mindezek mellett a legnyomósabb ok mégis az kellett legyen, hogy az új kút Mátyást dicsőítse. Mivel a feltárt kőanyag műszaki felmérésénél nem tettünk különbséget az oroszlános kúthoz és az Anjou-címeres kúthoz tartozó töredékek között; a két kút elméleti rekonstrukciós munkája egyideig együtt haladt, mert már a felmérések és rész-rekonstrukciók megmutatták azt, hogy az oroszlános kút és az Anjou-címeres falikút kompozíciója egymáshoz közelálló volt. Mindkét falikútnak méret-, szerkesztési és kompozíciós hasonlóságai segítették és befolyásolták a rekonstrukciós munkát. Az Anjou-címerhez tartozó töredékek részletes vizsgálata, a keretező profilok, a felmérhető kőtagozatok és kőosztások, a csatlakoztató felületek egyértelműen azt bizonyították, hogy az Anjou-címeres faragvány a falikút baldachinjának mennyezete volt. Az oroszlános falikútnál ez nem volt leolvasható a címeres faragványról, de feltételezve a hasonlóságot és az eltérő szerkezeti megoldást, az oroszlános kútnál is igazolhatóvá vált a mennyezetlap funkcionális szerepe és helye.

11 Az in situ alapsíkon levő öt fekvő oroszlán, hátaikon a felépítmény oszlophelyeivel pontosan felmérhetővé tették a falikút alaprajzi szerkezetét, és a hátfalba beépített kúttal maradványai eredeti magassági méreteket is megadtak. A helyszínen feltárt számos jelentós faragvány és a már korábban talált azonosítható töredékek lehetőséget biztosítottak az oroszlános falikút teljes rekonstruálására. Figyelembe véve a faragványok művészettörténeti jelentőségét, az eredeti töredékek múzeumi elhelyezésben tanulmányozhatók a visegrádi múzeum Salamon-toronyi kiállításán (421. kép). A helyszínen vörösmárványból készült rekonstrukciós másolat ad közvetlen esztétikai élményt a Mátyás-kori palota negyedik szintjén volt függőkert díszéről, az oroszlános kútról. Bár az oroszlános kút művészettörténeti elemzésére még nem került sor, a faragványok nívója alapján indokolt azon feltevésünk, hogy az oroszlános kút készítői a visegrádi királyi műhelyhez tartoztak, és számukra az Anjou-címeres falikút előkép volt, azt jól ismerték, és hozzá hasonló újat készítettek a vegyes anyagú festett helyett pompás és divatos anyagból, ragyogó vörösmárványból (422. kép). Az oszlopos, baldachinos falikút koncepciójának átvétele mellett a királyi műhely visegrádi vonatkozásában figyelemre méltó az is, hogy az oroszlános, valamint az Anjoufalikút két alapnégyzetből alkotott téglalap sarokpontjaira épült, ez alapnégyzetek hálójából határozva meg a részletformákat és magassági méreteket is. Az oroszlános falikút rekonstrukciós elméleti 415. kép. Anjou-kori díszkutak a visegrádi királyi palota ban 416. kép. A Herkules-kút lépcsőzetének hiányzó része