Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Szakál Ernő: A visegrádi királyi palota Anjou-kori falikútjának rekonstrukciója

417/a, b. kép. Az Anjou-kori kútház vízköpője a Herkuleskút alapozásában 418/a, b. kép. Az oroszlános kút feltárása munkái közben, 1957-ben a visegrádi ásatások egy újabb nagyjelentőségű feltárására került sor. Héjj Miklós múzeumigazgató a kápolnaterasz délnyugati sarka mellett egy nagyméretű Mátyáskori támpillér alsó szakaszát találta meg. A feltárt falazat szinte zsúfoltan tartalmazott másodlagosan beépített gótikus faragványokat, melyek az 1952 -1959-ben a reneszánsz kútalapból kibontott faragvány csoporthoz tartozónak bizonyultak (423 ab. kép.). A nagyszámú összetartozó faragvány felmérései már felcsillantották a rekonstrukció lehetőségét. A kivételes értékű és mennyiségű faragványok, a több százra rúgó töredék alaposabb vizsgálatára és részletes tanulmányozására az oroszlános kút rekonstrukciós másolatának elkészülte után kerülhetett sor. A visegrádi múzeum udvarán végzett rész-anastylosisok, a meglevő kőfaragványok összeillesztései egy nagyméretű kútház képét] vázolták fél. Az elméletirajzi rekonstrukcióban azonban még mindig vol tak fehér foltok, hiányzó részletek és adatok. A munkálatok e stádiumában azonban már tisztán felismertük azt a tényt, hogy a gótikus kútházat nem elemi csapások vagy barbár dúlás pusztította el, hanem azt teljes szakszerűséggel, tervszerűen bontották el, és az így feleslegessé vált kőfaragványokat falazóanyagként beépítették az éppen folyamatban levő építkezéseknél. Az eddigi lelőhelyek ismeretében az elbontás célja is nyilvánvalóvá vált. Az Anjou- és Zsigmond-kori palotát ékesítő gótikus díszkutakat Mátyás király bontatta el, hogy helyükbe hatalmának és pompaszeretetének dokumentumait saját korának új mű veszeti alkotásait helyezze. Mint említettük, voltak még olyan kútházrészletek, melyek fehér foltokként nem tették lehetővé az elméleti rekonstrukció befejezését, ezért további kutatásokat végeztünk. A Mátyáskori díszudvar kerengőjének mellvédfalában már korábban is felismertünk másodlagosan beépített faragványokat. Az 1960-ban folytatott feltárás igazolta feltevéseinket és reménveinket. A kerengő mellvéd és alapfalai oly számban tartalmaztak kútház-faragványokat, hogy az ezekkel bővült faragott kőanyag elegendőnek bizonyult az elméleti-rajzi rekonstrukció elkészítéséhez és a kivitelezési munka lebonyolításához. A rekonstruált kútházat 1964-ben a Salamon-toronyban állítottuk fel, a visegrádi Mátyás király múzeum egyik reprezentatív értékeként (424. kép).

12 Mindezen feltárási és rekonstruálási adatok - úgy érezzük — oly szorosan hozzátartoznak az