Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - R. Ratkai Ida: A nagybörzsönyi Szent István templom kutatása

megtalálható, azt igazolja, hogy a templom első periódusában torony nélkül épült. Erre utal még az oromfalak megmunkálása, az, hogy a torony keleti fala szabályos kváderekből van falazva, azonos a templom külső homlokzatával, míg a többi oldal már láthatóan vakolat alá van megfaragva. A torony ikerablakának oszlopfői és lábazata még a XIII. század első felére jellemző faragványok, tehát a torony igen kevés idővel készült a templom építése után. Ezen kívül is tömegében, arányában és megmunkálásában olyan tökéletesen harmonizál a torony a templom egészével, hogy a kutatókban korábban fél sem merült, hogy időbeli eltérés lehet az épület részei között. Felvetődik a kérdés, vajon olyan rövid időn maximálisan 50 éven belül miért építenek hozzá tornyot ? Ehhez szolgáltat támpontot a szentély falán talált kőre festett falképnyom, amely körben álló alakokra enged következtetni, de ezek a maradványok 1,90 m magasságban kb. az alakok vállmagasságában - egy kvádersor vízszintes fugájánál megszűnnek. Ettől felfelé a fal kőanyaga, bár ez is szürkésbarnás trachitból van, szemmel láthatóan más színárnyalatú. A már kész és kifestett templomot tehát a választó kvádersor vonaláig visszabontották, s újra falazták. Az újrafalazás is a XI11. század első félében történhetett, amit a szentély ívsoros főpárkánya igazol. Keleti szentélyablaka viszont az első periódusból való, mert az ablak szárkövén és könyöklőjén a festésnyom megtalálható. Feltételezhetjük, hogy a templom nem sokkal az építése után megrongálódott valami előttünk ismeretlen okból. Tűzvésznek, koromnak nyoma sehol sem volt. Közvetlenül arra, hogy a tatárjárás erre a vidékre milyen mérvű pusztulást hozott, adat nincs, de a Börzsöny közvetlen szomszédságában levő Bars megyében elég jelentős a kár. Valószínűnek látszik, hogy az épületben keletkezett gyors pusztulást a tatárjárás okozta, és a sérült részek újrafalazásával együtt építik a tornyot közvetlenül a tatárjárás után. A hajóban előkerült pilléralapozás nyugati karzat meglétét igazolja. Ez az alap azonban csak gerendábé)! épült karzat középoszlopát hordhatta, mert átboltozott, falazott karzatnak nyomát a hajó oldalfalain nem találtuk. Ennek a középoszlopos karzatnak a XV. század előtt kellett állnia, mert a toronyaljból vezető gé>tikus ajtótól kb. 1 méterre, annak pontosan a tengelyében helyezkedett volna el, ami a bejárási rendkívül zavarta volna. A XV. századi ajtó megnyitásakor az ajtó nyílásából kiszedett kváderekkel falazták el a nyugati, román kori bejáratot. Ez a templom funkciójában bekövetkezett változásra enged következtetni. Megszűnik a nyugati bejárat, amit lia egyszerű falusi templom viszonylatában nézünk, az alapterülethez mérten — két kapu soknak tűnik. Amíg a nyugati kapu működött, a hajóból a toronyaljba nyíló ajtó nem volt. A torony felső szintjeire, illetve a karzatra tehát csak a toronyaljból lehetett feljárni. Ez viszont a jelenlegi, önmagában meghatározhatatlan korú dongaboltozat keletkezéséről tájékoztat, mivel amíg a nyugati kapu működött, ez a boltozat nem állhatott, lévén teljesen zárt, csak a XV. századi ajtó építésével együtt vagy utána készülhetett. A nyugati kapu tehát kizárólag a torony, illetve a kegyúri karzat megközelítésére szolgált. Amennyiben ezt a helyszíni megfigyeléseken alapuló következtetést elfogadjuk, egy a kegyúri karzat olyan román kori megoldásával állunk szemben, amit Entz Géza vet fel ezzel a témával kapcsolatos munkájában:

11 ,, . . . Kívánatos annak tisztázása is, hogy a legegyszerűbb falusi templomokban a falazott karzat előzményeként alkalmazták-e a fából készült karzatot, mint ahogyan erre a Csehországban a XI —XII, század fordulóján akadnak ma is meglevő példák (Zbraslav, Stará Boleslav). A falazat nálunk is megvolt (Tihany-Apáti)." Felmerül ezek után, ki lehetett a kegyúr, akinek használatára létesült a külön bejárat és a karzat. Börzsöny az adatok szerint mindig az esztergomi érsek birtoka volt. Az, hogy a kegyúri karzat közvetlenül az esztergomi érseknek lett volna fenntartva, nehezen képzelhető el. Van egy adat arra, hogy a Báncsa nembeli István esztergomi érsek a tatárjárás után családjával együtt megkapja a sosoldi uradalmat, és 1253-ban már felépíti a saskői várat is.

1

'

2 Talán az érsek valamelyik börzsönyi családtagja birtokolhatta közvetve a kegyúr jogát. 1702-ben, amikor a protestánsok elfoglalják a Szt. Miklós templomot, plébániatemplomul szolgál.

13 Albert atya a XVIII. század első felében történő javításról beszél. Ez különösebb változást nem hozhatott, mert az épületen semmi olyan stílusjegy nincs, ami erre a korra jellegzetes volna. A padlástérben az oromfalak a hajó belső oldala felé ugyanolyan szépen faragottak, mint a templom belseje. Ezentúl még az a tény is, hogy olyan nyílás, illetve annak elfalazott nyoma, ami a padlástérbe vezetett volna, nem látható, arra enged következtetni, hogy a templom középkori fedélszéke nyitott volt. A jelenlegi csaposgerenda-födém a barokk korból való. A körítőfal építési idejére adatunk nincs. Az 1632-es évszámú, feliratos kő alapján datálják. Véleményem szerint ez csak a körítőfal nagyméretű javítását jelölhette, mivel bejárati kapujának élszedéses szárköve a gótika idejére utal. Figyelembe kell vennünk még azt is, hogy a magyarországi emlékanyagban más templomokat is a XV. században 12 Magyar Műemlékvédelem 177