Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Gervers-Molnár Vera: A sárospataki r.k. plébániatemplom története az 1964-65 évek ásatásainak tükrében

A SÁROSPATAKI R. K. PLÉBÁNIATEMPLOM TÖRTÉNETE AZ 1964-65. ÉVEK ÁSATÁSAINAK TÜKRÉBEN A Bodrog partján fekvő Sárospatak r. k. plé­bániatemploma egyike Magyarország legjelen­tősebb későgótikus egyházainak. Viszontagságos története, sok átalakítása, de főként a XVIII. sz. végének nagy mértékű átépítése során eredeti képe megváltozott. Mindezért ez a fontos műemlé­künk egészen a legutóbbi időkig csaknem teljesen ismeretlen maradt középkori építészettörténetünk számára. 1963-ban az Országos Műemléki Felügyelőség határozatot hozott a pataki templom helyreállítá­sáré)!. A restaurálás történeti hitelességének érde­kében az 1964 —65-ös évek folyamán alkalmam volt ásatást és falkutatást végezni a templom bel­sejében és közvetlen környékén a Felügyelőség meg­bízásából. A kutatások célja az egyház építési periódusainak, korábbi padlószintjeinek s valójá­ban egész építéstörténetének a tisztázása volt. Két év régészeti munkája természetesein nem jelent­hette a templom kutatásának végleges befejezését, de így is nagyobb mennyiségű és érdekesebb anyag került elő, mint azt egyáltalában remélhettük. Be­bizonyosodott, hogy a templom építéstörténete jóval bonyolultabb és messzebb múltba nyúlik vissza, mint ahogy azt korábban sejtettük; a többé-kevésbé ismert építési periódusokról is vilá­gosabb képet kaptunk. Az építészeti részletek mel­lett nagy számban kerültek elő azoknak síremlékei, sírkőtöredékei, kriptái és sírjai is, akiket az elmúlt századok folyamán Patak templomában temettek el. Ezek a leletek ugyancsak sok új és ismeretlen adattal járultak hozzá a vár birtokosainak és a város lakosságának történetéhez. — Itt az ásatások és falkutatások építészettörténeti eredményeiről és kérdéseiről számolunk be. 1 A ROTUNDA Sárospatak legkorábbi temploma az a rotunda volt, melynek alapfalait a jelenlegi templom déli oldalától 13 14 méterre 1965-ben találtuk meg (93. és 94. kép). Az egy méteres falvastagságú, tört kőből falazott kerek templom hétméteres belső átmérőjű kerek hajójához keleten enyhén patkó­íves szentély csatlakozik. Bejárata délnyugaton lehetett, amint arra két későbbi pillér utal. Tájo­lása pontosan kelet — nyugati, s kissé eltér a gótikus templom irányától. Metszetfalai bizonyították, hogy padozata meszes terrazzóval volt burkolva. Szentélyében előkerültek falhoz épített oltárának maradványai. A rotunda meglétéről ismert írásos dokumentu­mok nem beszélnek, falmaradványai az ásatások közben igen váratlanul bukkantak napvilágra. Saj­nos, pontosabb datálásához a régészeti munkák leletanyaga hozzávetőlegesen sem segített, nem találtunk körülötte korai temető maradványaira. Alaprajzi formája és falazási módja arra vall, hogy korai kerek templomainknak lehetett az egyike, talán még a XI. sz.-ban, de legkésőbb a XII. sz.­ban épült. A XIII. sz.-ban, amikor már nagyobb méretű egyházat építettek Patakon, a rotundát nem bon­tották le. Az új templomot nem kibővítéseként hanem északi oldala közelében építették fel. A kis kerek egyházból önálló kápolna lett. A XIII — XIV. sz.-ban, amikor ezt az új templomot kőből rakott kerífőfallal vették körül, a kerítőfal a rotun­dát nem foglalta be a templomkertbe, hanem hozzá­épült a szentélyéhez és nyugati oldalához (93. kép). Ily módon a kerek templomot csak a város felől lehetett megközelíteni. Később ez a kerítőfal lebon­tásra került; a rotunda vagy önálló kápolnaként, vagy esetleg sekrestyeként szolgálhatott tovább. Megmaradt a reformáció idejében is, s csak az 1737­es tűzvészkor pusztulhatott el (a Sárospatak várát ábrázoló 1685. évi metszeten a rotundát feltehetően még láthatjuk a plébániatemplom mellett); s fal­csonkjai még később is látszhattak. Falai sok helyen közvetlenül a XX. sz.-i talajszint alatt ke­rültek elő, s csak XVII. sz. végi, XVIII. sz.-i cseréptöredékek voltak a felette levő földrétegben; belsejébe a XVIII. sz. második felében ástak be egy nagyméretű szemétgödröt. 1770-ben Jabroczki Pál, jezsuita főnök és pataki parochus, valószínű­leg a rotunda maradványairól beszél, amikor a kö-

Next

/
Thumbnails
Contents