Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Ferenczy Károly: A sárospataki r.k. plébániatemplom műemléki feltárása és helyreállítása

kővel burkolt támfal valamivel a külső terep fölé emelkedve kívülről az alaprajzot felvetítő, a rotunda tömegét érzékeltető mellvédfalat alkot, belülről viszont a tér karakterének látványát indítjael. A templom és a cinteremfal közötti terepet a D-i bejáratnál a középkori szintről a Ny-i és K-i oldalon a mai szintre érkező „vegyes szintű" területet aszfalttal — a tüskehengerezést elfelejtették megcsinálni — burkoltuk. Miután az eredeti burkolat anyagára semmiféle nyomot nem találtunk, az aszfalt mellett döntöttünk, mert: a vízelvezetést gyors lefolyással biztonságosan akartuk megoldani, jól tisztán tartható, és a nagy idegenforgalom igényeit is kielégítő felületet kívántunk létesíteni, és nem utolsósorban a műemlék-romkert és a mai burkolat ellenhatására is számítottunk, összhangban a templom helyreállításánál használt hasonló eljárásokhoz. Az ellenhatást az egyöntetű sötét aszfaltsíkból kiemelkedő világos kőfalak apró elemeinek, részletformáinak jobb kiemelésétől, a hengerelt aszfalton a változatos alaprajzok és körvonalak jobban érzékelhető megjelenésétől, és az egymásba metsződő, szinte zűrzavaros romok környezetének kívánatos „egyhangúságától" reméltük. Ugyanezt a célt szolgálják a cinteremfalon túl létesítendő nagy összefüggő gyepmezők, azzal a többletelvárással, hogy az inkább meggondolásokon alapuló műemlékhelyreállítás feszesebb hatását, a merev aszfalt és a kemény kőfalak hangulatát, a zöld pázsit és az élő növényzet elevensége oldja fel, és tegye harmonikussá. Az épületmaradványok falromjait konzerváltuk és a rotunda kivételével védőráfalázassál kiegyenlítettük, ill. az aszfalt vagy agyep síkjába felvetítettük. A rotundánál és a harangtoronynál az eredeti padlószinten, míg az oratóriumnál és a torony melletti helyiségeknél a feltételezhető szinteken az egykori járófelületeket téglával burkoltuk. A harangtorony belsejében a mélyebben fekvő cinteremfal átmenő szakaszát a téglapadlóban jeleztük. A régészetileg feltárt épületmaradványokkal azonosan képeztük ki a templom padlószintig elbontott sekrestyéjét. Mivel a sekrestye padlószintje a XX, századi feltöltésen volt, a szintsüllyesztéskor felszínre került alapfalakat nyerskő modorban hézagoltuk, és a padlóját a boltozatot tartó pilléralapok kirajzolásával a tönkrement és beszerezhetetlen hatszögletű téglák helyett pillértéglával pótoltuk. A szintkülönbség áthidalására a pilléralap fal mellett téglalépcsőt készítettünk. A sekrestye voltajtónyílását a templom felől vékony fallal lezárva és a külső templomlábazatot e szakaszon is helyreállítva, egy barokk szobrot tartó falfülkévé képeztük ki. A padok elhelyezése után a napos-árnyékos szint a műemléki környezetben kellemes tartózkodási helynek kínálkozhat. A XIV. századi mészégetőnek a különböző építményekbe: a cinteremfalba, a toronyba, a melléképületeibe, valamint az aszfaltozott terepbe metsződő kör alaprajzát téglakontúrozással jeleztük és nyílását az aszfaltburkolatban a feltárt kövekkel raktuk ki. A XVI —XVIII. században használt mészégetőnek a gyepesített területen fekvő 5,5 m átmérőjű kör alaprajzát téglakontúrozás között darabos mészkővel kitöltve jeleztük, nyílásához pedig visszahelyeztük az ott talált nagy köveket. A XV. századi iskola falmaradványait a terepszintig felfalaztuk, belsejét vörös salakkal szórtuk fel. A helyreállítás előtt a hajdani várárokból már semmi sem látszott, és a templom folytatásában a városfalat is lebontották, kocsiutat nyitva a templom mögött és átjárót biztosítva a templom előtt. A helyreállítás során a városrendezési és a várfalrekonstrukciós tervvel egyeztetve, a hiányzó fal egy szakaszát az új sekrestyelejárat mellett eredeti szélességben újból felfalaztuk, és az átjárót megszüntetve a Ny-i templomelőtér zártságát visszaállítottuk. A templom szentélye mögötti bonyolultabb városfalrendszer rekonstrukciójára később, a csatlakozó városfalak kiszabadításakor kerülhet sor. A környezetrendezési terv tartalmazza a templom E-i területének még hátralevő kialakítását is. A belső szintsüllyesztésnek megfelelően a külső várárokszakaszt is mélyítjük, hogy egyrészt elejét vegyük a falak fokozott nedvesedésének, és megoldjuk a környezet csapadékvizének közvetlen elvezetését, másrészt, hogy addig is, amíg a várárok viszszaállítása e szakaszon megtörténhet, a várárkot érzékeltessük. Az E-i homlokzatot teljesen eltakaró óriásra nőtt vadgesztenyesor ritkításával és a terület parkosításával a templomot a város felől is kedvező zöld környezetbe állítva láthatóvá kívánjuk tenni. Remélhetőleg hamarosan sor kerül a műemlékileg helyreállított templom és romkert megnyugtató rendezésére, a városi rangra emelkedett Sárospatak látogatott területén a kulturáltabb környezet megteremtésére. Addig is a jóváhagyott környezetrendezési és a készülő részletes városrendezési terv alapján képzelhetjük el, milyen kulturált úton, parkosított környezetben érkezhetünk el reméljük, mihamarább — a templom kapujához, hogy a kedvező előkészítés után „tiszta cipővel" léphessünk be a műemlék lenyűgözően látványos, egyszerűségében is gazdag belsejébe. Ha az oratóriumemelet mellvédjéhez állunk, a magasból tekinthetjük át esetleg épp azt , hogy zajlik a reformált liturgia szerint egy koncelebrációs mise az új és a régi berendezéseknél, miközben a helyreállított ablakok fénye a reneszánsz korban kiteljesedett gótikus templomban eltérő korok és szemléletek egybeolvadt összképére világít. A helyreállított műemlékben a fehérfalú, színtelen üvegezésű, napfényes centrális tér protestáns hangulata olvad össze — szeretnénk hinni, hogy harmonikusan — a középkori kereszténység transzcendensebb gótikájával, az ellenreformáció patetikusabb barokk aranyozott barnasötét elemeivel, a helyreállítás vörös, sárgásfehér, zöldesszürke, a fénykor atmoszféráját idéző didaktikai színeivel. Ferenczy Károly