Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

BEVEZETŐ - Dercsényi Dezső: A magyar műemlékvédelem 100 éve

Ebbe a fogalomkörbe tartoznak a magyar munkásmozgalom, a Tanácsköztársaság és hazánk felszabadításával kapcsolatos épületek is, melyeket néhány éve vettünk védelem alá. Végül itt kell megemlítenünk, hogy az 1964. évi III. törvény alapján eddig 13 városban 14 területet nyilvánított a művelődésügyi miniszter, valamint az építésügyi és városfejlesztési miniszter védett műemléki jelentőségű területté. Ezek: Budapest; Várnegyed, Esztergom: Vár és a Széchenyi tér, Győr, Sopron, Kőszeg, Székesfehérvár, Pápa, Pécs belvárosa, Veszprém: ún. Püspökvár, Szombathely: Berzsenyi tér, Vác: Március 15 tér és Konstantin tér, Eger: Vár és belváros, Sárospatak: a várfaltól körülvett középkori város. Folyamatban van még néhány terület és kb. ugyanennyi falu védetté nyilvánítása. A műemléki törvény egyik jelentős rendelkezése, hogy a műemlék környezete automatikusan védelem alá kerül. Ha az emlék jellegéből, méretéből kifolyólag a védelemnek a törvényben megszabott határa (az érintkező telkek) nem elégséges, külön védetté lehet nyilvánítani ennél nagyobb területet is. Ez ideig mintegy 150 műemlék ilyen kiterjesztett környezete került védelem alá. A fentiek értelmében jelenleg a műemléki statisztika így alakul: műemlék 1848 műemlék jellegű 5820 város- (falu-) képi jelentőségű 1170 műemléki jelentőségű terület 14 védett műemléki környezet 150 Összesen 8838 164 Ebben a periódusban alakult ki a műemléki kiadványok koncepciója és lépett a megvalósulás útjára. A Magyar Tudományos Akadémia támogatásával folyó topográfiai kutatások eddig 8 kötet megjelenését eredményezték.

lf

' Minden kötet egy-egy közigazgatási egység (lehetőleg egy megye) teljes műemléki és művészeti anyagát tartalmazza topografikus rendben, az épületekre, műtárgyakra vonatkozó levéltári anyag közlésével. A fontosabb emlékeket műszaki felvételek és fényképek is dokumentálják. Legtöbb kötet a terület leletanyagára támaszkodó, főként a települések alakulását figyelemmel kísérő régészeti bevezetést, történeti és művészettörténeti áttekintést tartalmaz. A lassabban készülő nagy topográfiák mellett két sorozat is foglalkozott a legfontosabb városok műemléki értékeinek bemutatásával.

17 Végül olcsó kis könyvek egy-egy műemlék ismeretterjesztő bemutatását tartalmazták.

18 Ez utóbbi sorozat legfontosabb kötetkéi most már idegen nyelven is megjelennek.

19 Nem lenne teljes a beszámolónk, ha a nagy tudományos apparátussal készülő topográfiáktól az ismeretterjesztő kiadványokig ívelő sorban nem emlékeznénk meg a műemlékvédelem periodikáiról is. A műemléki évkönyv hatodik kötetet tartja kezében az olvasó. Az első kötet tíz év fejlődését tekintette át, azóta megjelent kötetekben 2 3 év műemléki kutatásai, helyreállításai kaptak helyet.

20 Az 1957-től negyedévenként megjelenő Műemlékvédelem c. folyóirat pedig azt a nagy fontosságú feladatot látja el, hogy szakszerű és gyors tájékoztatást adjon a helyreállításokról, a terület legfontosabb elvi és gyakorlati kérdéseiről. Céltalan lenne felsorolnunk a műemléki szervezet irányítása alatt megjelenő kiadványokon kívül a különféle periodikákban, önálló monográfiákban megjelenő tanulmányokat, hiszen az Évkönyvben található bibliográfia, legalábbis 1945-től, regisztrálja azokat.

21 A műemléki anyag számbavétele, védetté nyilvánítása, tudományos és ismeretterjesztő közzététele tehát az előző korszakokhoz képest megalapozottabbá és rendszeresebbé vált az elmúlt negyed század alatt. Mái- az eddigi áttekintésekből is kitűnik, hogy mind a jogszabályalkotás és a hivatali szervezet alakulása, mind pedig a műemlékek számbavétele, nyilvánítása és közzétételének problémái azonos időpontok körül sűrűsödnek, s nagyjából három egyenlőtlen szakaszra osztják az elmúlt száz esztendőt. Kirajzolódik előttünk az első nagy periódus, mely a hősies kezdeményezés idejétől egészen 1934-ig terjed, sajnos utolsó évtizedeiben sokat vesztve a kezdet lendületéből. A Műemlékek Országos Bizottságának utolsó 15 éve, mely Gerevich Tibor és munkatársainak nevéhez fűződik, új irányt adott a magyar műemlékvédelemnek, melyben az 1949. évi új törvény és szervezeti reform ismét új, máig is tartó szakaszt nyit. Ha most áttérünk áttekintésünk legfontosabb részére, melyben a helyreállítás módszereit, illetve fejlő-