Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Ferenczy Károly: A sárospataki r.k. plébániatemplom műemléki feltárása és helyreállítása

részben a XVI. századi egyenes szentélyíál alatt fekvő évszámmal ellátott, helyén hagyott Roycha síremlék építészettörténeti jelentősége miatt valamivel előbbre. A némileg módosult elhelyezés után a főoltár koronája körül fényglóriát alkotva sajátos egybemetsződésben megjelent a kibontott ablak mérműves záradéka A barokk mellékoltárokat a D-i mellékhajó végfalaihoz állítottuk: a Ny-i bekerült a karzat alá, és a téliesíthető kápolna oltára lett, míg a K-i, a mérműves ablak alatti teret kitöltve a főoltár mellett áll. A barokk padok remélhetőleg mielőbbi konzerválás után az eredeti helyükre kerülnek vissza, persze a szintsüllyesztéssel járó kényszerű, ill. a pillérlábazatok szabadabb érvényesülésére törekvő csekélyebb áthelyezéssel. A barokk orgona ugyancsak teljesen felújítva és korszerűsítve - lábfújtató helyett elektromos fújtatóval ellátva — a jó akusztikájú templomban eredeti helyén maradt. A misszióskeresztet az E-i Stahrenberg kapu fülkéjébe állítottuk be. Sötét fáját, erőteljes formáját többszörös architektonikus keret: a kapu kerékvetős félkörös kőíve, a külső várfal hézagolt kőfelülete övezi és hátterét zöldesszürke vakolatfelület tölti ki arra utalva, hogy a XVI. századi várfalkarzat egykor itt is megvolt. A művészi értéket nem képviselő berendezési tárgyak nem kerülnek vissza a templomba, hanem a iliálék gondjait fogják enyhíteni. A nélkülözhetetlenül szükséges, de hiányzó tárgyak pótlására, ill. az új liturgikus kívánalmak megoldására új tárgyakat terveztünk. Az új szembemiséző oltár helyét az adottságok figyelembevételével, amennyire csak lehetett, a centrum felé húzva, a főoltár előtt jelöltük ki. Az egy lépcsőfokkal megemelt szőnyegpadlóval burkolt presbitériumra kerül a szembemizéső oltár és a szószék (ambó). A meglevő papiszékek helyét a főoltár dobogóján, ill. a presbitérium D-i oldalán határoztuk meg. A keresztelőkút a presbitérium melletti kis teresedésben kap helyet. Két új gyóntatófülke és a falpillérekre applikálva páros csoportosítása stációsorozat, consacratios kereszt és szenteltvíztartó készül. Az új berendezési tárgyak mai formában, a műemlékhelyreállítás során felhasznált korszerű anyagok és műemléki fragmentumok együttes felhasználásával szeretnének környezetükbe illeszkedni. A szembemiséző asztaloltárt üvegtégla hasábokra állított 100 X 200 cm méretű profilos sírkő alkotja. A többi újonnan készült tárgyhoz is fehér műkövet, sima, ill. foncsorozott felirattal, szimbolikákkal ellátott kétoldalt mélyített üvegtéglát használtunk fel. A bejáratoknál elhelyezett sárkaparókkal, lábtörlőrácsokkal és szőnyegekkel, a belső lépcsők csúszásmentes felületkiképzésével, a padok alatt elhelyezett fa-melegpadlóval és nem utolsósorban a környezet rendezésével akartuk elejét venni annak, hogy a padozatra alkalmi szőnyegeket kelljen elhelyezni. A TEMPLOM KÜLSŐ HELYREÁLLÍTÁSA A TORONY TATAROZÁSA ÉS A SISAK ÚJRAÉPÍTÉSE Az épület tömege két eltérő korból származó és értékű építményből: a középkori gótikus, zárt tömegű csak a D-i oldalán rizalittal tagolt templomból és a XVIII. század végén emelt kevert stílusú harangtoronyból állt össze. A tervezés során az egységes helyreállításon belül is a két eltérő korú, színvonalú rész határozott elválasztására, ill. jellegüknekmegfelelő érvényesítésükre törekedtünk. Elképzelésünket — a savós fehérre meszelt torony bauxálvörös zsalugáterekkel azonban nem tudtuk következetesen megvalósítani, sőta toronytest erőtlen színezése visszájára fordította elgondolásunkat. A toronyhelyreállítás első munkája a sisak újraépítése volt. Beázás következtében a toronysisak talpgerenda-koszorúja és több főtartója tönkrement. A sisak látható mértékben oldalra billent, sőt megcsavarodott. Fenntartani már nem lehetett, le kellett bontani. A toronysisakot, mint arra korábban utaltunk, elvi és gyakorlati megfontolásból újraépítettük, azaz formájának változatlan megőrzése mellett új anyagból kiviteleztük és műemlékpalával fedtük. Á toronytest tatarozása során az elfalazott ablakokat kibontottuk, egységesen fa-zsalugátereket szereltünk fel, ill. a földszinti ablakba sárga drótbetétes üveget vágtunk be. A támpillérekre utólag ráfejelt falisávokat lebontottuk. A torony és a támpillér közötti kifalazás kivésésével, visszamélyítésével a támpillérek önálló megjelenését biztosítottuk. A tatarozott toronytest meszelt homokszínben sötétbarna nyílászáró szerkezetekkel semleges színhatásban áll a templom mellett. A HOMLOKZATOK HELYREÁLLÍTÁSA Az egyszerű tömegű, de a magasba törő mérműves ablakokkal, támpillérekkel artisztikusan tagolt homlokzatokat a kőanyag természetes színében, a csak alapvakolat-réteg nyers érdes felületével, a zöldes patinájú rézcsatornákkal, a lilás műemléki pala, a színtelen drótbetétes üveg, ill. üvegtégla és a bauxálvörösre festett vasalkatrészek textúráival, színhatásaival állítottuk helyre. Bár a homlokzathelyreállítás első megfogalmazásakor a feltárt kváderfestés rekonstrukcióját vetettük fel — választé)csíkok savosfehér kiegészítésével — de ezt a tervtanács nem tartotta megnyugtatóan kivitelezhetőnek. A második alternatíva: az összes nyers kő és dörzsölt falfelület sötétlilás-szürkére színezett híg mésztejes átfestése-spriccelése is elmaradt. Így végül is a műemlékhelyreállítás jól bevált receptje sze-