Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Ferenczy Károly: A sárospataki r.k. plébániatemplom műemléki feltárása és helyreállítása

89. kép. A nyugati hoi okzat a toronnyal a helyreállítás után rint az összes faragott kőfelület nyersen, a falak pedig vakoltán jelentkeznek. E megoldás azonban, kétségtelen előnyei mellett, több problémát vet fel. Megkérdőjelezi a hitelességét, hiszen köztudott, hogy a legtöbb műemlék és jelen esetben a templom is vakolt, festett volt, még a kőfelületeket is meszelés takarta. Továbbá azt a veszélyt rejti magában, hogy elszegényíti, sematizálja a látható, érzékelhető műemlékekből - mint a múlt dokumentumaiból - táplálkozó történelmi ismeretünket és tévútra vezethet. Hiszen pl. az építőművészet történetétől idegen az a ,,kőfétis", amikor az anyag uralkodik a formán, amikor nem a felhasznált építési anyag szolgálja az architektonikus formát, hanem az anyag esetleges formája nyomja el a tudatos művészi formálást. A templom E-i homlokzatának szerves részét képező várfalat és a templom lábazati párkánya alatt körbefutó — a régészeti feltárás során kiásott — lábazatsávot nyers hézagolt kőfelületként jelentkeztettük. A várfal nyers felülete igazodott a sárospataki városfal-helyreállítás egészéhez, míg a templom lábazati fala a környező feltárt romokkal összhangban és a szigeteletlen templomfal felhúzódó talajnedvességének fokozott elpárologtatása érdekében maradt nyers hézagolt, ill. dörzsölt felületű. A városfal tetejéről lebontottuk a rózsaszín eternitpalás félnyeregtetőt és falkoronáját az eredeti rézsűvel állítottuk helyre. Az utólagos várfal köpenyezés lábazati párkányát végig kijavítottuk és hiányzó kváderköveit pótoltuk. Az összes lőrést kinyitottuk, sőt egy helyen a falkorona csekély visszabontásával a korábbi falpillér fedkövét is bemutattuk. A templom tetőzetét a XX. században újrakészítették, minden bizonnyal a korábbi tetőidomnak és hajlásszögnek megfelelően. A rózsaszínű rombuszpala lebontása után láthatóvá vált az egykori fekvőereszcsatorna lefolyójának a kőpárkányba vésett helye. A hét állószékes, kb. 40°-os hajlású Ny-i oldalán oromfalas, K-i végén meredeken kontyolt fafedélszéken csak kisebb javításokat kellett végezni. A helyreállított tetőre lila színű 20 x 40 cm-es műemlékpalát raktunk. Az összes tetősík egységes megjelenését biztosítva minden részletkéj>zésével egyetemben ugyancsak lila műemléki palával fedtük le a rekonstruált csigalépcső falsarokba metsződő tornyát és az újraépített homlokzati torony sisakját is. Tervezési hiba folytán a templom tetőzete kis nyúlvánnyal ráfut a nyolcszögben lesarkított toronyhomlokzathoz csatlakozó háromszögletű falazott sarokkitöltésére, és így ahelyett hogy leválasztaná, kedvezőtlen formában erőtlenül összekapcsolja a templomtetőt a torony testtel. (Az amúgy is gyenge minőségben kivitelezett részt alkalmas időpontban műkő fedlappal kellene kicserélni.) A tető összes bádogosmunkája igényes anyagból rézlemezből — készült. A középkori íves kőpárkány érvényesülése, a homlokzat határozottabb lezárása érdekében az esőcsatornát egy kissé felemelt, palával bélelt ácsolt ereszhoronyhoz csatlakoztattuk, egyidejűleg kiküszöböltük a fedélszék korábbi esetlegességeit, ereszrészleteinek megoldatlanságát is. E kialakítással sikerült elérnünk azt, hogy a vízlevezető csatornák a homlokzatok közepéről megfelelő eséssel korábbi és célszerű helyükre, a szélekre kerültek vissza. Az öblös ereszcsatornát a hófogé)rács szerepét is betöltő sűrűn elhelyezett, a csatorna fölé emelkedő erős vaskampók tartják. A bő keresztmetszetű rézlefolyók felül íves hattyúnyakkal közvetlenül az ereszcsatornába, alul a kőlábazatba süllyesztett vascsőbe torkollva a csatornahálózatba kötnek be. Az óriási tetőfelület vízelvezetéséhez szükséges és hangsúlyos csatornaméretekkel és a lefolyók töretlen vonalú levezetését biztosító falba süllyesztett csatornalábazattal azt is jelezni kívántuk, hogy a bádogosmunkát nem az épület alkalmi pótlékának, hanem az épület állandó és szerves részének tekintjük. À padlástérből tetőajtót nyitottunk a D-i rizalitépítmény lapos tetejére, ahonnan javítás esetén a templomtető könnyebben megközelíthető. Az elbontott tetőablakok pótlására az oromfalba vágott ablakokkal biztosítottuk a padlástér szellőztetését és némi megvilágítását. A minden részlet nélküli tetősík monumentális egyszerűségével még