Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Ferenczy Károly: A sárospataki r.k. plébániatemplom műemléki feltárása és helyreállítása

radjanak a templomban. így használtuk fel elbontás után másodlagos helyen a D-i barokk kaput a régi sekrestyeajtót és csigalépcsőt, valamint az említett áldoztatór ácsot. A D-i rizalitépítmény boltozatait rekonstruáltuk, pontosabban csekély, de jellemző nyomokból látszatra, azaz a régit az újtól megkülönböztethető anyagból hitelességének mértéke szerint konkretizálva — elvonatkoztatva kiegészítettük. Az emeleten megmaradt bolt vállak és bordaindítások utaltak az egykori gazdag süveg osztású boltozatra, de hogy ez pontosan hogyan festett, azt a mennyezet helyén tátongó űr már nem árulta el. Ugyancsak a boltvállak és a falívek kivételével ismeretlen volt a földszinti előcsarnok boltozata is. Az itt állott — a középkori térbe durván belemetsződő — dongaboltozat lebontása után sem került elő újabb, aboltozat rekonstrukcióját egyértelművé tévő adalék. Mégis a középkori összhatás visszaállítására, a tátongó űr lehatárolására kiegészítettük mindkét boltozatot. A megépített teherhordó vasbeton födémlemezekre felfüggesztettünk egy olyan gipszrabitz álmennyezetet, amelyik a boltvállak, a bordák, a falívek bizonyosságából indul ki és vált át a „talán ilyennek kellett lennie?" negatív bordavájatokkal határolt mezőosztásokra. A boltozat közepén akkora kerek nyílást hagytunk, amekkora a zárókő lehetett. A mélyített bordák vonala és a zárókő üres helye árnyékhatásban rajzolja ki a boltozat valószínű rendszerét. Ez a megoldás reméljük, nem azt sugallja, hogy ilyen volt, hanem hogy ilyen lehetett. Hogy mennyire, azt kívánja érzékeltetni az elvonatkoztatás mértéke, a pozitív forma negatív tükörképe. Ha valaki csak úgy körül- és felnéz a helyiségben, az szinte teljes és hiteles térélményt kap, de ha jobban odafigyel, akkor láthatja, mi és mennyire új, hiteles. A SÍRKÖVEK ELHELYEZÉSE Az ásatás és feltárás során előkerült feltűnően nagyszámú síremlék azt igazolta, hogy a templom évszázadokon át jelentős temetkezési hely volt. Temetkezési templom jellegét, történelmi atmoszféráját kívántuk rekonstruálni azzal, hogy a sírkő leletanyagot igyekeztünk szervesen elhelyezni és bemutatni a templomban, sőt megkíséreltük a múzeumban levő síremlékeket is visszaszármaztatni. A jeltelen kriptafedlapokból összesen 7 darabot (4 db szimpla, 3 db dupla) eredeti helyükön és elhelyezésükben az új vörös márvány padozatba sülylyesztettünk be. Velich faragott feliratos kriptafedlapját a járkálásnak, a templomi funkcióknak kevésbé kitett helyre, a D-i mellékhajópadló közepébe, Csernél és Arky szarkofágjainak fedlapjait az É-i mellékhajó szentélyrészében állítottuk fel. Egy ismeretlen, fedlap nélküli, de körbeírt sírládát a D-i mellékhajóban a téliesített kápolna előtt állítottunk össze, míg az Ibrányi-tumba fedlapja a karzat alatti lépcsőbe metszve került vissza eredeti helyére. Az É-i belső várfalon sorakoztattuk fel kronológiai sorrendben az ép vagy több, ill. nagyobb darabokból álló jelentősebb faragott síremlékeket: Szakmari 1634, egy XVII. századi töredékes, Ragyóczi, Dobó Kerecsényi 1613, Maykoczi 1602, egy 1591-es töredékes, Miskolci 1584, Sebesi 1565, egv XVI. századi, Módusi XV. századi és egy 1490es sírkő töredékét. A képfal XVII-XVI—XV. századot jellemző sírkövei közül kiemelkedik a templom kereszttengelyébe került 214 x 280 cm méretű hatalmas vörösmárvány sírkő, Dobó -Kerecsényi 1613-as kettős emléktáblája. Feltételezés szerint az emléktáblát pillaszteres architektonikus keretezés fogta össze. A számításba jöhető vörösmárvány faragványokból kísérlet történt az egész síremlék rekonstrukciójára, de a nagyon tetszetős tervben ellentmondásokat fedeztek fel, és így kivitelezésre nem kerülhetett. A gyönyörű faragású reneszánsz kerettöredékek ugyanis inkább a quattro-, mint a cinquecento szellemét árasztják, a XV —XVI. sz. fordulóján keletkezhettek, a sírlap pedig 1613-ból, tehát a XVII. századból való. Az É-i képfalra helyezett súlyos sírköveket páros vaskonzolokra ültettük, és a többször elhangzott javaslat ellenére nem véstük be a falba, egyrészt hogy a sírkövek vastagságát profilozott oldalát látni lehessen, másrészt, hogy rongálás nélkül megőrizzük, tiszteletben tartsuk az egykori várfalat. A képfalon sorakozó síremlékek és felirataik nemcsak a képiesítés és a minusculás feliratszalagok erejével idézik a múltat, de értékeikkel és ütöttkopott darabjaikkal együtt mint sorstársak szólnak a templomműemlék dicsőséges és hányatott sorsáról. A pataki plébánosok epitáfiumát a téliesíthető kápolna oldalfalára helyeztük át. A templom XX. századi kegyurának, aWindischgratz-családnak két kvalitásos romantikus síremlékét a D-i bejárat melletti falmezőkbe állítottuk, míg a XIX. századi kegyurak, a Bretzenheimek 2 db vörösmárvány epitáfiumát a további két falmezőre erősítettük fél. A BERENDEZÉS FELÚJÍTÁSA ÉS KÉSZÍTÉSE A műemlékvédelem komolyságát és áldozatkészségét mutatja, hogy miközben az új liturgikus követelményeket biztosító új szembemiséző oltár és presbitérium készült, egyidejűleg a régi oltárokat és berendezési tárgyakat eredeti szépségükben lehetett felújítani. Kétségkívül a sárospataki r. k. templom barokk berendezési tárgyai kiemelkedő értékek, műemlékrestaurálásra mindenképp méltóak. Mint már említettük, a barokk kori átépítéskor a nagyvonalú templomba nagyhatású berendezési tárgyak kerültek. A védett iparművészeti tárgyakat szakszerű helyreállításuk után új funkciójukat mérlegelve állítottuk vissza, ill. helyeztük át. A főoltár új alapokra helyezve és gerendaállványzatra erősítve közel eredeti helyére került vissza: a szintsüllyesztés következtében majd másfél méterrel mélyebbre és az oltár körüljárhatósága és a