Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Ferenczy Károly: A sárospataki r.k. plébániatemplom műemléki feltárása és helyreállítása

81. kép. A tomplom helyreállított belseje az északi mellékhajóból lapburkolat került. Miután a szintkülönbségeket áthidaló korabeli lépcsőket már nem találtuk meg, az új lépcsőket márvány zúzalékos érdes felületű műkőbetonból készítettük el. A falak mentén szürke sallirozott műkőből keskeny lábazatot futtattunk körül a meszelt falak védőszegélyezéséül. A KŐ FARAGVÁNYOK RESTAURÁLÁSA A középkori templom kőfaragványait kétszeresen megviselte az „idő". A templom architektonikus faragványait szinte kivétel nélkül a közeli, könnyen fejthető, de kifagyásra és mállásra hajlamos nyilazói kőből faragták. A kőanyagot azonban az időjáráson túl erősen megrongálta, tönkretette az évszázadok faragott-faragatlan változtatása, az erőszakos pusztítás. A helyreállítás során kisebb-nagyobb kőfalrepedéseket injektálással, keresztkövek és téglák beékelésével (falösszevarrással) oldottuk meg. Az E-i támpilléreken jelentős kőcserét kellett végrehajtani, sőt az egyiket újból fel kellett falazni. A templom architektonikus kőfaragványait eredeti formájukban egészítettük ki. A hiányokat nagyságuk, jellegük szerint terméskőből, műkőből és stukkóból pótoltuk. Terméskőből készült a D-i előcsarnok szabadnyílásának rekonstrukció j a, az 1671 -es kapuk hiánypótlása, a támpilléreket armírozó kövek kiváltása az eredeti kőkiosztás figyelembevételével, valamint az összes betétezés. Terméskőbetétezésre a fő- és a lábazati párkány, az armírozó kőkváderek, az oszlojilábazatok és részben az oszloptörzsek kisebb javításainál, ill. az ablakmérműveknél került sor. Műkőből előgyártva készült a támpillér fedköve és osztópárkánya, a templomfal lábazati párkánya, a gótikus ablakok osztóbordái és könyöklői, a csigalépcsők, valamint a D-i előcsarnok támpillér fiatornyainak részleges rekonstrukciója. A fiatornyok alatt a támpillér-lefedés oromzatos mezőiben eredetileg címerek voltak. Az egyik címerpajzson a helyreállítás kezdetekor még jól látszott az 1492-es évszám, a többi három címerpajzs kiképzésére azonban már csak Myskovszky 1889. évi rajza utalt. A rekonstrukció során csak a hitelesen visszaállítható oromzatos fedkő és fiatorony törzse készült el, az ismeretlen részek kezdősíkjánál hirtelen elmetszve. A tudatosan befejezetlenül hagyott rész az egész rizalitépítmény lapostetővel abbahagyott megoldott-megoldatlanságához igazodik. Mindkét helyen negatíve kívántuk érzékeltetni, a félreérthetetlen hiánnyal akartunk utalni a hitelesen ma már vissza nem állítható, de egykor a befejezettséget, a betetőzést jelentő tornyokra. A címerpajzsok egyenes homloklappal hátsó visszavágás nélkül sematizálva készültek, helyet hagyva a rajzokról ismert címerek ráfestésére ill. idegen anyagból (pl. plexi) kivágott plasztikáinak utólagos ráhelyezésére. A mérműves ablakok és egyéb faragványok kisebb javításához, valamint az oszlopok és falpillérek telehézagolásához, a kő színével megegyező közepes szemszerkezetű stukkóhabarcs készült. A faragott és vakolatlanul hagyott falazókövek felületi kezelését színezett mészteljes permetezéssel oldottuk meg. A NYÍLÁSZÁRÓ SZERKEZETEK MEGOLDÁSA (82., 83. kép) Miután a műemlék összes nyílását kibontottuk és helyreállítottuk, eldöntésre várt: mit és hogyan üvegezzünk be. Mi történjék ? A XVI. századi nagytemplom eredeti ablakain kívül az 1671-ben tört és a padlósüllyesztés következtében ma ablaknak ható egykori kapunyílással, a XVIII. századi barokk karzat alatt létesíteni kívánt ablak nélküli sekrestye és a téliesíthető kápolna lezárandó, de a megvilágítást is biztosítandó nyílásával, továbbá még a D-i előcsarnok létesítése előtt használt széles kapunyílással. Közel 300 m

2 felület sorsáról, a templomtérhangulatának lelkét jelentő fényhatásról kellett dönteni. A színes ablak, a csökkentett, indirektebb, misztikusabb megvilágítását válasszuk-e ? Vagy engedjük be közvetlenül természetesen a napfényt az összes ablakon, hadd öntse el fehér fényár a falakat és a berendezést. Az ökumenikus zsinat reformáló szemlélete megkönnyítette, hogy a centrális templom minden oldalú egyenletes és fehér fényhatását rekonstruáljuk. A rendelkezésre álló üvegfajták közül végül is színtelen, drótbetétes üveg került az ablakokba, többek között azért, hogy ne kelljen