Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Ferenczy Károly: A sárospataki r.k. plébániatemplom műemléki feltárása és helyreállítása

'S. kéj). Hosszmetszet f. tartva semleges vagy alkalmazkodó megjelenítésben ezt az állapotot szolgálja, erre utal. Az atmoszférateremtésre törekedtünk pl. akkor, amikor a történetileg igazolható téglapadlót terveztük helyreállítani. A téglapadlót, amelyik a magyar valóság a „földszintes" templom szokvány-, de keresetlen tisztaságú burkolata. De végül is csiszolt vörösmárvány burkolatot kapott a templom megalkuvásból, mivel a téglapadlót tényleg nehéz tisztán tartani, mivel megfelelő minőségű téglát ma nem lehet beszerezni, de a végén már elvi meggondolásból is. Hiszen ki tudja, hogy hajdan a téglapadlón fekvő faragott sírkövek sokasága nem keltett-e gazdagabb összhatást, mint az új márványpadló. Győzött az anyagok hierarchiájában a kövek fejedelme: a márvány, hogy még nehezebbé tegye az anyagok elvből szándékolt demokratizálását. A templom térelválasztó nyílásait és mérmű nélküli hatalmas ablakait korszerű, külön szerkezetet nem igénylő önhordó) üvegezéssel terveztük meg. Először profilglas „profilit" ipari üveggel akartuk megoldani, de mivel a kívánt méretben nem lehetett és a tudatos vagy tudatalatti ellenérzések sem mozdították elő a beszerzését, az üvegbeton alkalmazását forszíroztuk. A YVC-felülvilágítóknál, kényszerleválasztásoknál ismert üvegtéglák képzettársításán túltéve magunkat, szándékosan választottunk ilyen anyagot, mert céljainknak: nagy felületek átlátszó homogén kitöltéséhez a régi és az új erőteljes megkülönböztetéséhez megfelelt, és hittük, hogy a műemlék környezetében elvesztheti pejorativitását.Ezt a szándékot fokoztuk a szembemiséző oltár sírkövekből és üvegtéglákból összeállított tárgyainál. A tervezésekor elvből figyeltünk arra, hogy semmiféle felszínes öncélúan behízelgő forma vagy szín ne ejtsen csapdába, a szubjektív esztétizálás ne térítsen el a struktív, a funkcionális elemek leplezetlen önkifejezésétől, a műemlék történelmi mondanivalójának didaktikus érzékeltetésétől. Be kellett azonban látnunk, hogy az elvek vaskövetkezetes alkalmazását csak a legszerencsésebbek engedhetik meg maguknak, és jó lett volna többször több, a mélyebb összefüggéseket is feltáró megalkuvást tanúsítani.