Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Ferenczy Károly: A sárospataki r.k. plébániatemplom műemléki feltárása és helyreállítása

— sokszögű támpilléres szentélyzáródás. Két méterrel a templom K-i fala elé ugró kb. 70 cm magas felmenő fal téglapadlóval és festett belső vakolatmaradvánnyal. D-i támpillérjenek sarkát a belső folyosós városfal kiépítésekor gyalogkapu létesítéséhez lemetszették. XV. század közepe ( ?) - cinteremfal-bővítés. A sokszögű támpilléres szentélyzáródás mögött 2 m távolságban kibővített karéj. A régi cinteremfalhoz a templom mai K-i saroktámpillérénél csatlakozik. A belső folyosós városfal és kapubástya alatt fekszik. XV. század közepe (?) • iskolaépület egyterű 60 m

2-es 1,5 m mély pince falmaradványa, Ny-i végén keskeny gótikus ajtó. K-i végén széles pincelejáró. A városfal alapozásakor ÉNy-i sarkát elbontották. XV. század. - ossärium a rotunda E-i sarkánál a szentély és a cinterem falához utólagosan emelt toldalék a sírokból kiásott csontok elhelyezésére. 20 — 30 cm magas alapfal maradvány belsejében csontok. XV. század. - harangtorony 7x7 méteres négyzetes különálló építmény, „campanile", 150 cm vastag, 60 cm magas lábazati és kb. 20 cm magas felmenőfala az egykori bejárati ajtó helyének nyomaival. XV. század. - harangtorony melletti építmény a harangtorony DK-i sarkában, a campaniléhez és a cinteremfalhoz kívülről hozzáépült két helyiségből álló 2 m széles, 8 m hosszú toldalék alapfalmaradványa. XVI. század. - mészégető kemence 5 — 6 m átmérőjű, 5 m mély gödre a cinteremfal kapuja mellett. XVI— XVII. században használták. - városfal és városkapu falmaradványa a szentély mögötti utca alatt. Az E-i külső városfal folytatása. A templomtól kb. 10 méterre széles kapuküszöb és alacsony kapukeretkő. A belső folyosós városfal folytatásában a gyalogkapu mellett az egyik oldalon hegyesszögben előugró védőmű, a másik oldalon a templom támpilléréhez toldott várfal szakasza. XVI. század közepe. — várárok az E-i városfal előtt feltöltött, egykor széles és mély várárok. XVI. század. A külső terep ásatásakor felszínre került a lépcsőtorony lábazatpárkány alatti része, a csigalépcső 6 db fokával és mindenütt láthatóvá vált a templom lábazata. A KOLELETEK FARAGOTT ÉPÜLETKÖVEK A templom kutatása és feltárása számtalan jellegzetes és számos értékes kőfaragvánnyal gazdagította ismereteinket, a leltárt és a helyreállítás lehetőségét. A különböző korú és funkciójú kőfaragvány stílus szerinti csoportosításban a X—XIII. századra jellemző román, a XIII — XVI. században uralkodó gót és a XV —XVII. század formavilágának reneszánsz stílusjegyeit képviseli. A román kori kőanyagban 2 db oszlopos ajtóbélletet, egy sarkantyús körtetagos ajté)keret-darabot, néhány borda- és hevedertöredéket lehetett meghatározni. E legkorábbi kőanyag kézenfekvő valószínűség szerint a feltárt románkori kőtemplomhoz, a rotundához tartozott, mivel sem mennyiségben, sem formában nem került elő olyan számottevő anyag, amelyik egy másik román kori templom létezésére utalt volna. A nagyobb mennyiségű gótikus leletet két csoportra lehetett osztani: - A korai gótikus anyag legjelentősebb töredéke egy XIII. századi lábazatos és fejezetes osztóval ellátott három-három karéj kapcsolt motívumából álló kőrács, minden bizonnyal a cinteremfal ismeretlen templomából. — A későbbi gótikus kőfaragvány legnagyobb része boltozatborda, ablakkönyöklő és osztó. A számos nagyméretű egyszer vájatolt hálóboltozat bordatöredékei a XV. századi templom lebontott mennyezetéhez tartozhattak. Néhány kőrácstöredék a jelenlegi háromosztású ablakokhoz hasonló nyílásból származhat. Az „olasz stílus" darabjai közül kiemelkedik egy nyolcszög alaprajzú balluszteres-pilléres korlátú lépcsőhöz tartozó faragvány csoport. Nyílástöredékek és néhány kitűnően formált vörösmárvány faragvány tartozik még a XVI. századi anyaghoz. Magyarázható, de sajátos, hogy a legtöbb reneszánsz részlettel ékesített sárospataki vár szomszédságában a templomnál még a XVI. századi átépítés is a gótika jegyében megy végbe, és jelentős nagyszámú reneszánsz stílusú építészeti részletekkel nem találkozunk. SÍRKÖVEK A templom falán vagy falához támasztva több sírkő állt. Számukat lényegesen megnövelte a XIV —XX. századig egymásra rétegződő hat vagy hét padlószintben talált sírkő ill. töredék. Jellegük szerint csoportosítva: A) Kriptafedlap : a) jeltelen, 2 4 db vaskarikával ellátott felemelhető egyszerű kőlap. A szimpla, egy darab kőből 65 x 95-től 100 x 230 cm között változó mérettel, a dupla két darab kőből 120 x230-tól 255 x290 cm közötti mérettel, b) jelzett, azaz felirattal és felületfaragással ellátott. Akadt közöttük vaskarikás vagy a nélküli, szimpla vagy dupla.