Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Ferenczy Károly: A sárospataki r.k. plébániatemplom műemléki feltárása és helyreállítása

B) Epitáfium: falra erősített sírfelirat egyszerű vagy keretezett díszesebb kivitelben. C) Síremlék: A fal elé vagy térbe állított archi­tektonikus felépítésű jelzett, egyszerűen ta­golt vagy díszesebb emlékmű. D) Sírláda: a) szarkofág a holttest elhelyezésére szolgáló kőből faragott építészetileg kikép­zett koporsó, b) tumba, nem a holttest elhelyezésére szolgál, hanem csak koporsó alakú emlék­mű. A csoportosítás erősen elvi jellegű, mivel az év­századok viszontagságai során alig akadt olyan sírkő, amelyiket in situ helyén találtunk volna, vagy amelyiket ne használtak volna fel később másodlagos-harmadlagos célra, ne tört volna össze, és ne lett volna belőle lefaragva, lekoptatva, fara­gott felületével a földbe fordítva padlóburkolat. A legtöbb sírkő oldallapján profilosan faragott, en­nek ellenére hovatartozása bizonytalan. A nagy­számú sírkő bizonytalan fajtájától, helyétől, leg­több esetben pontos évszámától függetlenül is any­nyit elárult, hogy a templom évszázadokon át az újabb kori magyar történelem neves főúri családjai­nak és környezetének temetkezési helye, temetke­zési temploma volt. A TEMPLOM ÉPÍTESTÖRTENET1 ÁTTEKINTÉSE (66. kép) Az eddig leírt építészeti és építéstörténeti meg­figyelések, kutatások és ásatási eredmények csak a legjelentősebbeket vagy talán a leglátványosabba­kat sorolják fel. Ezen kívül nagyon sok részlet tér­és időbeli összefonódásából kíséreltük meg kihá­mozni azt, amit a templom építéstörténetének tud­hatunk. A tervezés előfeltételeként munkatársa­ink régészeti és levéltári kutatására építve, de épí­tészeti megfigyeléseinkkel - a meglevő templom architektúrájával, struktúrájával — összeegyeztet­hető építéstörténeti periodizációt készítettünk. A tervezés segédletéül a sárospataki r. k. temp­lom problematikus építéstörténetét hét periódusra tagolva próbáltuk körülhatárolni, leírni. I. A ROTUNDA (67. kép) A rotunda: erőteljesebb építészeti tagozatok nél­küli egyszerű tömegű templom lehetett. Kapuja minden valószínűség szerint a DNy-i oldalon a 2 db támpillér között volt. A cinteremfal megépítése után a bejáratot áthelyezhették a temető felé. önálló vagy viszonylag önálló templomként a XI. századtól a XIII. század végéig szerepelhetett. A cinteremfal megépítése után amikor már kívül rekedt a zárt egyházi területen — a XVII. századig ( ?) másodlagos szerepben keresztelő-temetőkápolna lehetett. II. A CTNTEREMFAL ISMERETLEN TEMPLOMA (68. kép) Bár a 80 cm vastag, legalább 2 m magas, 170 m hosszú kőkerítéssel körülzárt közel két és félezer m 2 terület súlypontjában nem is akármilyen templom­nak állnia kellett, az ásatás során mégsem lehetett nyomára bukkani, mert a kripták évszázadokon át egymásba vágott szövevénye a templom belsejét teljesen feldúlva a nyomokat eltüntette. Annyi azonban biztos, hogy e korai templomot a cinterem­falon belül körbe lehetett járni, tehát a mai épület­nél kisebb volt, és vagy e korai templom szerves része, vagy utólagos hozzáépítése volt az az É-i mellékhajó vagy kápolnasor, amelynek fala és ala­csony támpillérsora a várfalvastagításban 5 axis hosszban megmaradt. Pontosabban 4 axisban, mert a Ny-i ötödik axis már belemetsz a cinterem falába, eltorlaszolva a körüljárás lehetőségét. Hogy ez ne következzék be, a meglevő adottságok kény­szerítette helyre utólag felépült ötödik axis épület­sarkát úgy alakították ki, hogy derékszögben lemet­szették, és a saroktámpillérben egy ív nyílást hagy­va, vagyis ezen az egyetlen helyen támívet építve, az átjárást szellemesen biztosították. Itt és most próbálhatunk választ adni arra a talányos helyzet­re, hogy amíg a templom összes axisában azonos ablak és azonos szélességű ablak van, addig az É-i fal első axisa tömör, a további négy axisban pedig az északi tájolás ellenére hatalmas, széles ablakot találunk. Abban a tudatban, hogy hipotézisünk akár ráhibáz, akár melléfog, a tényeket úgysem változtathatja meg, a következőkre gondolunk. A hatalmas, inkább széles, mint magas ablakok másodlagosan kerültek jelenlegi helyükre. Eredeti­leg alul, a mellékhajó-kápolnasor ablakai voltak, és bevilágítottak az álbazilikális elrendezésű főha­jóba. A tömör falú és tárni v vei magasan megtá­masztott sarokaxis pedig az utólag épített sarok­torony maradványa. A régészeti adatok szerint a cinteremfal a XIV. század első negyedénél korábban nem épülhetett, így a cinteremfal ismeretlen ismert gótikus temp­lomának építkezését aXIV. századközepére feltéte­lezhetjük. III. A XV. SZÁZADI GÓTIKUS PLÉBÁNIATEMPLOM (69. kép) Az É-i fal kivételével eltűnt az előbbi templom, és felépült a kiforrott stílusú érett gótikus hosszhá­zas, hatalmas, háromhajós csarnoktemplom. Az öt­boltmezős hajó két boltozatszakasza a nyolcszög három oldalával záruló szentélyben végződött. Fő­bejárata valószínűleg a D-i oldalon a jelenlegi he­lyén volt. Gótikus keresztboltozatainak kétszer hornyolt bordái minden fejezetkiképzés nélkül a fal 8* 115

Next

/
Thumbnails
Contents