Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)

Tanulmányok - Császár László: A kési gótikus hajlított bordás boltozattechnika és magyarországi hatása

hangsúlyozzák (Pl. Göss, r. k. templom, KutnáHora, Hercegi ház toronyszobája). Ez már nem gótika, csak reminiszcenciáiban, mert szelleme reneszánsz. Az előbbiekkel ellentétben a szerkezet teherhordó. Nagyon valószínű, hogy a szászság korábbi cseh (parieri) kapcsolatainak továbbélésére utal (66. kép). A másik boltozat Cselnek (Stitník) evangélikus templomának torony alatti előcsarnokában található. Nincs sajnos pontos adatunk arra vonatkozólag, hogy mikor ment végbe a szintén korábban (XIV. sz.-ban) elkezdett templom későgé)tikus átépítése. Ekkor építették ugyanis a tornyot az épület testéhez.

21 A boltozat a több helyről ismert későgótikus négyzetes alaprajzú tér fölé szerkesztett antimetrikus kompozíció (Muzsna [Mujna]: kastélytemplom, Selmecbánya: v. Erzsébet-templom, Szt. Antal-kapu) módosítása a középső négyszög íves alakításával. A négy borda ügyesen megszerkesztett magassági eltolódásokkal csatlakozik egymáshoz (67. kép). Ezt a megoldást csupán a prágai Hradzsin Lovagi lépcsőjénél és a meisseni Albrechtsburg címertermének boltozásánál láthattuk. Ezek a kései gótikus szerkesztésbeli tudás jó példái. A magyar hajlított bordás változatok fejlettebb típusaira tehát sajátos módon három tényező jellemző: magas színvonal, viszonylag korai, ugyanakkor kevés számú, előzmény,, vagy hatás nélküli megjelenés. Ez az építészeti kapcsolatok megindulása mellett azt jelenti, hogy e kapcsolatok által kialakult fejlődés nem tudott szervessé válni, az ahhoz szükséges számos tényező hiánya miatt. A boltozatok tárgyalásánál nem hagyhatók figyelmen kívül a bordaprofilolc sem. Tagolásuk bizonyos toleranciával nemcsak korra, hanem egy építőközösségre, sőt egyes esetekben boltozatfajtákra is jellemző lehet. Nagy vonalakban az utóbbival kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy az egyszerűbb boltozatok gazdagabb profilképzését az összetettebb boltozattípusok esetében egyszerűbb profilképzés váltja fel. így a kései gótika áthatásos hálóboltozatainál közkedveltté válnak a hornyolt-élszedett, egyszer-kétszer hornyolt, a három- és kétujjas bordák. A hornyolt és elszedett tagozatok gazdagítottak lehetnek körtetaggal, később kísérő pálcákkal. A hajlított bordás boltozatoknál mindezek a kései gótikus profilok előfordulnak, csupán némelyek gyakoribb alkalmazása figyelhető meg. így igen gyakoriak az egyszerű, kétszer hornyolt profilok (Somorja, Sopron: Szt. János-templom, Selmecbánya, Louny) [68. a], továbbá még számos, itt nem közölt példa (An does, Besztercebánya, Annaberg, Pirna, Wimpfen im Berg stb.), a körtetagosok (Bécs: Szt. István-templom, Kutná-Hora. Máriavölgy, Siklós, Bécs: Alsó-ausztriai Országház) [68. 6]. A külföldi emlékanyagban előfordulnak íves bordán kétujjas (Znojmo), háromujjas (Prága, Hradzsin: Lovagi lépcső) és ötujjas (Basel: dóm) profilok is [68. c]. Ez azonban ritka. A hajlított bordákra gyakorta jellemzőek a kísérő pálcatagok. Ilyeneket találunk kétszer hornyolt típuson az alsó hornyon a prágai Vladislas-terem bordáinál [68. d], valamint a már említett bécsi Alsóausztriai Országház és a máriavölgyi templom körtetagos profiljai mellett is. E tekintetben jelentős leletanyaggal rendelkezünk a budai vár ásatásaiból, amelyek közül magas, kétszer hornyolt profilon két pár pálcatag is fellelhető [68. e]. E maradványok esetleg az egykori budai palota magasszintű, gazdag kései gótikáját, a boltozási technika fejlettségét tételezhetik fel. Látható, hogy a profilképzés is mennyire szervesen hozzátartozik a boltozathoz, hogyan volt hivatott elősegíteni az épületelem építőművészeti kifejezését. A gazdagabb tagolás, a nagyobb bordamagasság a hajló borda térbeli feszülését, dinamizmusát húzzák alá, és vezetik a szemet az íven. E szerkezetekben sűrítetten érvényesülnek a kései gótika fő törekvései. Ez már nem a gótika emberének sokat emlegetett spirituális vágya az anyag legyőzésére; éppen az anyagi világ minden relációjának feldolgozására és megismerésére irányuló törekvés ez, a természet nagyszerű dolgainak — a szabadon nőtt természeti kristálynak, egy hópehelvnek, méhsejtnek stb. megértése utáni ösztönös vágy vezeti a kései gótika alkotómesterét, midőn a legváltozatosabb, bonyolult, egymásbahatoló, összetett alakzatok elgondolása és megvalósítása, azok tudatos összerakása nyomán tudásának parancsszavára csodás és könnyed alkotások jönnek létre. E szerkezetek érdekességei arra is rávilágítanak, mennyi feltáratlan mozzanatot kell még tisztáznia a kutatásnak elsősorban a kései gótika építészetének technikatörténeti vonatkozásaiban. Mert e szerkezetek jelentős műszaki színvonalat képviselnek: mint be kívántuk mutatni, a középkori magyar társadalom megrendelő rétegei, néhol építőközösségei képesek voltak e színvonalat felidézni, sikerrel dolgozták fel a közép-európai kultúrkör legkeletibb sarkán a nagy Duna-menti kései gótikus boltozatépítő iskolák legjobb hagyományait. Ily módon adalékokat is szolgáltatnak az építészettörténet számára a korabeli osztrák, majd szász — délcseh orientációra vonatkozólag. Császár László