Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)

Tanulmányok - Román András: Gondolatok a budapesti városkép alakulásáról

Ki. kép. Városképi hibák egymás mellett: hangsúly — hangsúlytalan helyen zártsorú beépítés uralkodó magasságának semmibevevése világítása. Ide sorolhatók az útburkolatok, a hirdetmények és fényreklámok, sőt a város általános képéhez mindig szorosan kapcsolódó villamosok, autóbuszok is. S mindennek tetejébe az ápoltság, a gondozottság, a tisztaság. Befejezésül egészen vázlatosan ezek egyikéről-másikáról is essék szó. A budapesti parkok fejlődése szembetűnő és örvendetes. A meglevő szép régiek mellett az utóbbi években olyan ragyogó, modern parkok létesültek, mint a gellérthegyi Jubileumi park, a déli várlejtő már említett parkosítása, a tabáni park, vagy korábban az új Vérmező. P]gy nagyváros közepén ezek az üde, gondozott színfoltok minden másnál hatásosabbak. Ezért is nem lehet eléggé fájlalni a Városliget egyik legszebb részének pusztulását, s helyére az építészietlen, ad hoc jellegű, se nem tér, se nem út létrehozását felvonulási célra. A már említett Preisich — Benkhard tanulmány szerint ti két világháború között a portálépítés volt talán az akkori építészet legsikeresebb válfaja. Bár örömmel nyugtázzuk korszakunk építészetének nagy előrelépését, a portálok terén stagnálás vehető észre. Úgy tűnik, a nagyvonalú, modern portálok kialakításának gyakran gazdasági korlátai vannak, noha az üzletek belső tereiben a luxuskivitel is gyakori. így legnagyobb fegyverténynek sok főútvonal tartózkodó, de egységes portálkialakítását tekinthetjük, a régi, ízléstelen, elavult portálok fokozatos eltűnését. Az esti városképet meghatározó fények közül most csak a díszvilágításokról kívánok szólni. Nagyon jó, hogy a legfontosabb műemlékek javarészét mti már kivilágítják, a megvilágítás azonban gyakran nem tökéletes. Egyik hiba a túl sok fény alkalmazása. Nem kell az épületet „leönteni" fénnyel, hogy az hófehéren ragyogjon ki az éjszakából. Elég éppen csak annyi fényt adni, amennyi felhívja a figyelmet a műemlékre, egyáltalán láttatni engedi azt a sötétben. A szerintem túlvilágított Mátyás templommal és Halászbástyával szemben jó példáért nem kell Olaszországba menni, csak Székesfehérvárra, ahol a műemlékek díszvilágítása kitűnő. A másik hibás megvilágítási mód a sötét épület egyes önkényesen kiválasztott pontjain alkalmazott fény. Az Akadémia és a Közgazdasági Egyetem kivilágítása ilyen. Az épületek szépségét nem emeli ki, sőt a sok sötét-világos folt közül ki sem lehet bontani az összkéjiet. A legjobb budapesti díszvilágításnak a Nemzeti Múzeumét tartom, ahol a mértéktartó, jó színhatá-